Rick Riordan: Percy Jackson és az Olimposziak 1. - A villámtolvaj


A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, amíg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba, és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. 
Én miért nem olvastam Percy Jacksont korábban?

!!! SPOILER !!!
Nem veszélyes, de azért itt hagyom ezt a figyelmeztetőt.

Szóóvaal A villámtolvaj nagyon izgalmas története azzal kezdődik, hogy főszereplőnk megtudja, a görög istenek nagyon is léteznek, és sokkal több köze van hozzájuk, mint ahogy azt gondolná... vagy inkább szeretné. Sok mindennel kell hirtelen megbirkóznia: az algebratanárnője egy szörnyszülött, a legjobb barátja félig kecske és végül, de nem utolsósorban, kinyírta a Minótauruszt. Grover, a már említett legjobb barát, elkíséri Percyt a Félvér táborba, ahol a fiú végre megismerheti ezt az új világot és rengeteget tanulhat az istenekről és önmagáról is. Új tudására pedig nagyon hamar szüksége is lesz, ugyanis Percyt vádolják Zeusz villámának ellopásáért és ha nem akar szembenézni az istenek haragjával, akkor valahogy muszáj lesz bebizonyítania, hogy nem ő a tettes. 

"Bizonyos értelemben jó tudni, hogy léteznek görög istenek,
mert van kit szidni, ha a dolgok rosszul mennek."

Elsőként pillantsunk rá a borítóra. 

Azt gondolom, hogy ez a borító brutál menő, csupán egy elég nagy baj van vele: spoileres.

Aláírom, hogy nagyon-nagyon jól néz ki, viszont én feladnám a szépséget azért az élményért, hogy az olvasás során jöjjek rá, hogy kihez van a legtöbb köze Percynek. De így ezt előre ki lehetett találni, amit nagyon sajnáltam. 

Hasonlóan érzek a fülszöveggel kapcsolatban is, az algebratanárnőről sem árultam volna el, hogy szörnyeteg, mert így oda a meglepetés.

"A hősök sorsát mértem rád, és a hősök sorsa sosem boldog. Mindig tragikus."


A történet szerkezete tökéletesen követi a mese "szabályszerűségeit": van egy főhősünk, aki veszélyes küldetésre indul, amely során különböző próbákat kell kiállnia. Pipa. Ebben természetesen nincs teljesen egyedül, segítő társai nélkül valószínűleg elég hamar el is esne. Pipa. A hős, miután sikeresen teljesítette a rá szabott feladatot, olyan új tudással és képességekkel tér haza, amelyeket közössége javára fordíthat majd. Pipa.
See? Így nem csak a főszereplők gyermeki kora, de a történet szerkezete is bizonyítja, hogy nagyon is fiataloknak íródott a könyv. Illetve, még valami. Nagyon tetszett, hogy Percy néha-néha kiszólt az olvasóhoz, mesélt neki vagy éppen figyelmeztette valamire. Például, hogy az olvasók semmiképp ne próbáljanak meg lélegezni a víz alatt, akármennyire is simán ment ez a mi  kis villámtolvajunknak. 

"A fenyőfa alatt (...) Kheirón állt teljes lóember alakban, üdvözlésre felajzott nyíllal.
Szóval, semmi különös, csak egy tipikus kentaur gesztus egy tipikus halálba menőnek.
Az utóbbi történetesen én vagyok. Tipikus."

Amikor gyermekfőszereplős könyvet kezdek olvasni, mindig attól tartok, hogy zavarni fog, hogy lassan kétszer annyi idős vagyok, mint akikről olvasok. A villámtolvaj esetében ez egyáltalán nem volt probléma, mivel a szereplők nem emlegették folyamatosan, hogy milyen fiatalok, nekem eszembe sem jutott, így könnyedén beszippantott a történet. A cselekmény izgi volt és fordulatos, a már említett spoilereken kívül nem tartom kiszámíthatónak, tehát egy szó mint száz, élveztem. 
Azt hiszem, egy korábbi értékelésben pedig már kifejtettem, hogy mennyire bolondulok a görög mitológiáért, amivel Riordan szerintem nagyon ügyesen játszott, abszolút hiteles lett, egy kis humorral átszőve, pont, ahogy szeretem. 

"- Egy örökkévalóság óta harcolok, kölyök. Erőm korlátlan, és nem halhatok meg. És neked mid van?
Kisebb egóm, gondoltam, de inkább nem szóltam egy szót sem."

A három központi szereplőt egytől egyig nagyon szerethetőnek tartom: itt van nekünk Grover Underwood, a kis bénácska, aki képes bármikor feláldozni önmagát a barátaiért. Annabeth Chase, a sorozat Hermioneja, nagyon okos, mindig van B terve, viszont biztos vagyok benne, hogy róla még nagyon-nagyon sok, izgalmas dolog fog kiderülni. És végül pedig maga a tolvaj, Percy Jackson, aki habár szinte semmit nem tud a világról, amibe belecsöppent, mégis ügyesen és kitartóan veszi az akadályokat, amitől szerintem hamar szimpatikussá válik. 

"Az emberek azt látják, amit látni akarnak. Ebben nagyon makacsok és kitartóak vagytok."

Összességében azt gondolom, hogy négy mancsot érdemel Riordan története, nagyon tetszett, kalandos volt és izgalmas, csupán nem letehetetlen. 


A Könyvmolyképző Kiadót hálám üldözi ezért a kötetért! 
Moly.hu-s linket ITT találtok A villámtolvajhoz, IDE kattintva pedig a kiadó webshopjába juttok! 
Köszönöm szépen a figyelmeteket, nemsokára ismét jövök! 
Later, 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések