Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek!

Megdobogtatja a szíved.

Lara Jean nem számított rá, hogy valóban beleszeret Peterbe. Ők ketten csak színleltek, aztán hirtelen ez már több lett egyszerű színjátéknál. Most Lara Jean minden eddiginél jobban összezavarodott. Amikor egy újabb fiú bukkan fel a múltjából, az iránta táplált érzelmei is visszatérnek. Szerethet egy lány egyszerre két fiút?

Ahogy Kitty mondaná: Genevieve egy igazi bibi, r-el. 

Lara Jean finally összejött Peterrel, amire oly sokan vártunk, és az Utóirat: Még mindig szeretlek! el is meséli nekünk, hogy milyen is az ő kapcsolatuk. Nos, viszonylag felhőtlen, néha-néha Genevieve megpróbál közbeavatkozni, mégis úgy tűnik, kedvenc párosunk szerelme rendíthetetlen. Aztán megjelenik egy titokzatos harmadik (vagy ez már szerelmi négyszög inkább?), és álompárunk hirtelen nem is tűnik annyira rendíthetetlennek... 

"Az embereket annyira elvarázsolják a szépfiúk."

A kötet borítóját - annak ellenére, hogy egész arcos lányka van rajta - imádom. Annyira illik a történethez, Lara Jeanhez és Jenny Han stílusához, hogy csoda. Nem beszélve arról, hogy mennyire tökéletesen passzol az első kötethez, egyszerűen imádom, tényleg. 

A történet egyébként irtó cuki, nagyon vicces és annyira párbeszédes, hogy szinte egy délután ki lehet végezni mind a 330 oldalt.

Komolyan értem, hogy ülhetett nálam a polcon ilyen sokáig, hát annyira imádtam az első részt is, el kellett volna kezdenem már akkor, amikor megkaptam a kötetet. Tanuljatok a hibámból, ez nem az a sztori, amit érdemes halogatni!

"Hagyom, hogy meghívjon egy forró csokira, amit meg is osztok vele.

De közlöm, hogy a mályvacukorból nem vehet."

Természetesen egy kötet nem szólhat csak a Peterrel való kalandokról és mézeshetekről, kellett valami kis bonyodalom, konfliktus is LJ mindennapjaiba. Egyrészt, itt van nekünk Gen, aki kavargatja az állóvizet rendesen, másrészt pedig végre célba ér Large kiküldött ötödik levele is, és a címzett nagyon is érdeklődő, nagyon is kedves és nagyon is jóképű! Lara Jean maga is összezavarodik, és szépen lassan Peterrel egyre felhősebbé válnak a dolgok, John Ambrose McClarennel pedig egyre napossabbak lesznek. 

"Ha elveszítesz valakit, és még mindig fáj, abból tudhatod,

hogy a kettőtök szeretete igazi volt."

Nagyon tetszik, hogy Jenny Han köteteiben nagy hangsúlyt kap a család. Imádom, hogy néha megfeledkezünk a fiúkról, és néhány fejezet erejéig csak a családi ünnepek, a testvérek kapcsolata, a rokonok meglátogatása, és a Song-Covey família mindennapjai állnak: hogy hogyan boldogul Kitty a  kutyaidomítással, hogy Margot hogy érzi magát Skóciában, hogy a lányok édesapja mikor randizott utoljára vagy, hogy éppen milyen sütit süssön éjszaka Lara Jean. Egyre jobban megismerjük az egész családot és a szokásaikat, az általuk őrzött tradíciókat, amitől csak még közelebb kerülnek hozzánk. Teljesen úgy érzem, hogy már ismerem Lara Jean-t és nagyon szeretném, ha a barátnőm lenne.

Hálás vagyok, hogy a szerelmek egyáltalán nem túl nyálasak a történetben, nem amolyan "a világot is megváltom érted" szerelmek, hanem vidám, érzelmes és igazán fiatalos kapcsolatokról olvashatunk, ami nem kiakasztó, sokkal inkább üdítő az olvasónak. Na meg ki ne akarna Kavinskyről olvasni sok-sok fejezeten át? 

"Ó, Peter, miért kell ilyen jóképűnek lenned?"

Petert imádom. Lara Jean-nel együtt mindketten úgy tökéletesek, ahogy vannak. Nyilván mindketten követnek el hibákat, de ki nem szokott tévedni, túlgondolni, túlreagálni és félreértelmezni dolgokat? Na ugye. Szerintem azok az apró kis tévedések, féltékenykedések nagyon is kellettek, hogy magukat és a másikat is biztosítsák arról, hogy tényleg szerelmesek. 

John Ambrose McClaren a "minden lány álma" karakter lenne, azonban az én Peteremmel ne bunkózzon senki, úgyhogy emiatt jár a mínusz szimpátiapont neki. Ezenkívül egyébként kedveltem őt is, egy igazi úriember, őszinte, mosolygós és természetesen über helyes. 

Gentől őszintén rosszul vagyok, annyira számító, áskálódó és gonosz. Nem tetszett, hogy nem vallotta be, hogy neki is ugyanolyan fontos a Large-al való barátsága és ő is tudja, hogy feleslegesen haragszik amiatt a bizonyos dolog miatt. Ő mondta LJ-nek, hogy nőjön már fel, de talán pont ő az, akinek érnie kellene kicsit. 

"Az emberek ki-be sétálnak az életünkben.

Egy ideig ők jelentik számunkra a világot, ők a mindeneink.

Aztán egy nap már nem azok.

Nem lehet előre megmondani,meddig lesznek a közelünkben."

A zárlatot még talán meg is könnyeztem, hát el lehet tőle olvadniii!!! Mindenkinek kötelező, aki elolvasta A fiúknak, akiket valaha szerettem-et, ugyanannyira édes ez a történet is, mint az elődje. És ne merészeljétek halogatni, mert én is megbántam! Most pedig megyek, és megnézem ezredszerre is az első kötet adaptációját, mert ez egy olyan megfilmesítés lett, ami hasonlóan jó, mint a könyv. Ritka, mint a fehér holló, nemde? 

Kedves Könyvmolyképző Kiadó, nagyon köszönöm a kötetet, csudi jó volt!

Tettem IDE Nektek egy moly.hu-s adatlapot, INNEN pedig meg is tudjátok rendelni a kötetet, ha még esetleg nem ülne a polcotokon. 

Legyen szép hétvégétek, hamarosan találkozunk!

See u,