Stephanie Garber: Finale

Egy szerelem, amelyért megéri küzdeni.

Egy befejezés, amelyre megérte várni.

Amikor életek, birodalmak és szívek sorsa múlik rajta, Tellának el kell döntenie, hogy megbízik-e Legendben, vagy régi ellenségeként kezeli. Miután rábukkan egy titokra, amely fenekestül felforgatja az életét, Scarlettnek képessé kell válnia a lehetetlenre. Legendnek pedig meg kell hoznia egy döntést, amely örökre megváltoztathatja.

Egy álom, amelyért megéri meghalni.

Két hónap telt el a legutóbbi Caraval befejezése óta. Két hónapja, hogy a Fátumok kiszabadultak egy elvarázsolt kártyapakliból, két hónapja, hogy Legend bejelentette igényét a trónra, és két hónapja, hogy Tella rájött: a fiú, akibe beleszeretett valójában nem létezik.

A Caraval véget ért, de minden idők legnagyobb játéka még csak most kezdődik. Ezúttal nincsenek nézők – csak nyertesek vagy vesztesek.

Befejező részt olvasni mindig keserédes. Az egyik szemem sír, a másik nevet... Vagyis igazából mindkettő sírt már az utolsó néhány oldalon. 

No, de kezdjük a legfontosabb infóval: a Finaleban nincs Caraval, ami először nekem fájt, viszont belátom én is, hogy uncsi lett volna megint kijátszani ezt a kártyát. Helyette azonban itt volt ez a végtelenül izgalmas történet, amelyben szerelmek dőlnek romba és bontakoznak ki, családi perpatvarok közé bonyolodunk, jóóóó sokszor megsérülünk - lelkileg és fizikailag egyaránt - és annyi, de annyi varázslatot és illúziót látunk, hogy megjön a kedvünk ahhoz, hogy felkeressünk egy nagyhatalmú boszorkányt és erőt kérjünk tőle. Caraval nélkül is megállták a helyüket az események és a szereplők: kiderül, hogy Legend nem csupán a játék és az illúziók mestere, és Julian sem csak egy színész a játékból. Hogy nekem mennyire hiányzott Julian!

"Senkinek sem csak kölcsönbe kell a hatalom."

Tovább bontogatjuk a történelmet, minden kiderül Legend erejéről, a fátumokról, a keletkezésükről, a gyenge pontokról, hogy ki, mikor és hogyan tud meghalni, ki, kit ölhet meg, stb. Ennek én nagyon örültem, hiszen már nincs Caraval ebben a kötetben, így fontosnak tartottam, hogy ha áthelyezzük a hangsúlyt a Középbirodalom fennmaradására, akkor igenis tájékoztatni kell az olvasót, hogy miféle háború közeleg éppen. Hiszen elég éles váltás egy színházi előadástól elkanyarodni egészen egy birodalom vesztéig.

Meghalt két olyan szereplő, akikről azt hittem, hogy fontosak lesznek, tehát nem kell kiszámíthatóságra gondolni - fontos dolgok válnak jelentéktelenné, nemcsak fordítva. A befejezés hollywoodi, de én nagyon boldogan, könnyeimmel küszködve szeltem az utolsó lapokat, amiket újra is olvastam párszor. Imádom, hogy az egész sorozat, és főleg a harmadik kötet, a szeretetről tanít. 

"- Nem az ő kezét igyekszem elnyerni. Hanem a sajátomat ajánlom neki, és mindent, ami együtt jár vele, abban a reményben, hogy elfogadja, és úgy dönt, meg akarja tartani."

Csodálatos hír, hogy Jacks végre összeszedte magát! Az ő fejlődését a gonoszságában láttam, minél gonoszabb, annál jobb, elvégre that's the whole point, innit? És végre cselekedett is gonoszul, nem csak dobálózott a szavakkal.... Meg az almákkal. 

Julianbe végérvényesen és visszavonhatatlanul belehabarodtam. Az ő és Scarlett jelenetein vagy sírsz vagy nevetgélsz, there is no in between. 

Nagyon tetszett, hogy a Caraval eltűntével a hazugságok is eltűntek.Valahogy, mintha amit mindig is mondtak róla, igaz lett volna: a játék alatt nem szabad bízni senkiben, mert nem mondanak igazat. A Finaleban egyik szereplőnknek sem jutott eszébe átverni a másikat, sőt, többször elő is fordult, hogy tudták hogy fájni fog, mégis az igazat mondták. Nagyon jó volt olvasni arról, hogy játékon kívül, az ő valódi kis világukban mennyire őszinték egymással, és mennyire szeretik egymást.

Julian sem köpönyegforgató, akkor is őszinte marad, amikor Scarlett megkéri, hogy inkább hazudjon valamit, és olyan kínos szituációba keverednek a gróffal, hogy nagyon jókat kuncogtam rajta.

Legenddel néha még azért bizalmatlankodni kell, de végül megnyílik előttünk és Tella előtt is, és mindent megmagyaráz. Nem csak egy cilinderes játékmester, aki halálra van tetoválva. Szeretetre méltó, aki szintén nagyon szeret.

"(...) tudhatta volna, hogy az "egyszerű" szó nem illik semmire, amihez Legendnek köze van."

Az egész kötet, az egész sorozat és ezek a borítók hands down a legszebbek, amik valaha a kezembe kerültek. Boldog vagyok és hálás, hogy megismertem ezt a trilógiát, és nagyon remélem, hogy láthatok majd még magas költségvetésű Netflix sorozatot belőle, vagy valami kis bónusz novellát, mert nagyon szeretem ezeket a szereplőket, és nem szeretném elengedni őket soha. 

Sajnos a fordítás egy nagy meh, tele vesszőhibákkal, elírt nevekkel, felcserélt lányokkal: Scarlett kérdez, majd Scarlett válaszol rá... Ettől néha nehézkes, akadozó lett az olvasás, de a történet miatt hajlandó vagyok szemet hunyni felette. Illetve az számomra nem derült ki, hogy Scarlett honnan tudja, hogy kicsoda Legend. De lehet csak nem figyeltem eléggé. 

"- Hát nem tudom... - Elhúzódott, épp annyira, hogy Scarlett láthassa, ahogy a szája sarka megrándul. - Egy lány, aki vigyáz magára, nem vallana nekem szerelmet."

A fátumok is nagyon tetszettek nekem, jól ki lettek találva, különleges erejük van, különlegesen néznek ki, és nem mindenki gonosz, I LOVED THAT.

Éééééés!!!! Visszatértek a szinesztéziák!!! És még annál is izgibbek, mint elsőre gondoltaaaammmmm!! Nem véletlen, hogy Scarlett így látja az érzelmeit, de erről sajnos nem mondhatok többet, csupán néhány példával szolgálhatok: "izgatott akvamarinkoszorújában ideges körömvirágsárga és frusztrált gyömbérbarna kavargott; nyugtalanság keserűnarancs tűszúrásai; eltemetett titkok színét viselte, amelyeket még nem hoztak fel a napvilágra". 

All in all, ez egy csodálatos befejező kötet egy varázslatos világból, ami megtanít minket arra, hogy a szeretetnél fontosabb dolog nincsen széles e világon. Én teljes szívemből szerettem ezt a kötetet és bízom benne, hogy Ti is fogjátok, bátran lapozzátok fel az egész trilógiát!

Tűkön ülve várom Garber újabb alkotásait. 

"Egyszerre volt kegyetlen és gyönyörű, akár egy bűnöző, aki most szökött meg egy körözési plakátról - egy mítosz, amely kiszabadította magát a történetéből, hogy új befejezésre leljen."

A kötetet nagyon köszönöm a kiadónak, gyönyörű, pont, mint elődei! Teszek nektek IDE egy linket a vásárláshoz, IDE pedig egyet a könyv Molyos adatlapjához. 

Csók!