J. L. Armentrout: Shadows - Árnyak

Magával ragad. 

Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos... érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.

     Mint tudjuk, a Shadows Armentrout Luxen cimű könyvsorozatának 0.5. része. Igen, a feledik. Ez azért naagyon fontos, mert mikor ez a rész - amire mondhatjuk, hogy a sorozat legeslegelső része - megjelent, akkor már bizonyára mindenki elolvasta az addig megjelent köteteket, és szerelmes lett Daemonbe, kisírta a szemeit és hatalmas rajongója lett az írónőnek. Éppen ezért én úgy indultam neki a könyvnek, hogy akkora hatást már nem érhet el rajtam, csak egy kedves történet lesz Dawson és Bethany szerelméről. Félig-meddig így is lett. Lássuk miért! 

!!!SPOILER!!!
Itt-ott spoileres, be careful!

     Mint mindig, kezdjük a borítóval, ami nem lett a kedvencem. Már az Origin megjelenése óta haragban vagyok a sorozat borítóival, mert az első három rész fedele olyan csodás, de a következő köteteket szerintem elrontották... Ugyebár ezen a képen Dawson van, és hát, meh. Egyáltalán nem ilyennek képzelem őt, és persze, én értem, hogy azokat a csodálatosan világító, zöld szemeket ki kellett emelni valahogy, de úgy gondolom, ezzel a fényes réteggel kár volt. Ugyanakkor! Nem ítélkezünk külső alapján, szóval lássuk mi van a borító alatt! 

     Ahogy említettem, részben csak egy kedves történetet kaptam Dawson Black és Bethany Williams megismerkedéséről, szerelméről és harcáról a luxen-szabályok ellen. Azt viszont fontosnak tartom elmondani, hogy ez teljes mértékben pozitív, hiszen az eddig megjelent kötetekből ezt hiányoltam. Vártam, hogy majd valaki elmeséli röviden az egyik részben, hogy hogyan is volt ez az egész, de nem így lett, aminek végül nagyon-nagyon örültem, mivel így egy egész novella szól a fiatalok történetéről. 

     A cselekmény hasonlóan izgalmas, és olvasásra késztető, mint a sorozat többi kötete. Nagyon jó érzés volt visszatérni az egész történet legelejére, amikor Blackéknél még minden rendben, nem omlott össze a fél világ miattuk, és amikor Daemon modora is a régi: bunkó, és mégis brutál vonzó. Ami viszont vitathatatlan, az az, hogy nagyobb sokk ért volna, ha nem tudom előre, hogy igazából nem halnak meg. De így is nagyon hatásos volt, az érzelmek ugyanúgy átjöttek és rányomódtak az én lelkemre is, így hát nem kérdés, megkönnyeztem az utolsó pár oldalt. Abszolút meghozza a kedvet az egész kötet újraolvasásához, úgyhogy nemsokára sort kerítek arra is. Még mindig imádom a váltott nézőpontot, szerintem nagyon szerencsés választás olyan könyveknél, ahol izgibbnél izgibb események követik egymást. Sokkal jobban megismerhetjük a főszereplőket, érzéseiket, aminek köszönhetően mi is könnyebben alakítunk ki véleményt róluk, illetve rokon- vagy éppen ellenszenvet irántuk.

     Személy szerint, én már az elején megkedveltem Betht. Számomra hasonlít kicsit Katyre, hiszen mindketten olyan lányok, akik bár nem tartják magukat csúnyának, mégsem életük vágya az iskola legmenőbb csajának lenni, és ez is közrejátszik abban, hogy megtetszenek a Black testvéreknek. Szeretem, hogy a szereplők ironikusan állnak hozzá az eseményekhez, amivel lágyabbá, talán kicsit viccesebbé teszik a történetet. Megmosolyogtam azt a részt, amikor Daemon azt mondja, hogy ő sosem lesz szerelmes. VÁRD KI A VÉGÉT BARÁTOCSKÁM! 

Összességében, az Árnyak egy nagyon szép és izgalmas kiegészítő történet, amit a sorozatból eddig úgy gondolom, sokan hiányoltunk. Természetesen öt mancs jár Dawson és Bethany történetének.

Molyos adatlap a könyvhöz itt, legyen nagyon szép napotok! 

Later,