Paige Toon: Egy darab a szívemből
A munkájában sikeres Bridget igazán mozgalmas életet él: utazási beszámolók írójaként számtalan helyen megfordult, és bejárta a világot, azt a férfit azonban, akit teljes szívéből szerethetne, még nem találta meg. Úgy érzi, erre csak akkor van esélye, ha a szíve apró darabkáit, amelyeket élete során elosztogatott, vissza tudja szerezni egykori szerelmeitől. Kalandjait egy blogon dokumentálja, amelyből ídővel könyvet szeretne írni, ám amikor szembesl a kiadók érdektelenségével, elvállal egy munkát, amely új útra tereli az egész vállalkozását.
Amikor Nicole Dupré váratlanul meghal, egy bestsellert és egy félkész folytatást hagy maga után - ennek a befejezésével bízzák meg Bridgetet. A lány hálás a lehetőségért, mert abban reménykedik, hogy így hasznos kapcsolatokra tehet szert a könyvkiadás világában, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a nyarat Cornwallban kell töltenie, és Nicole gyászoló férjének, Charlie-nak az otthonában kell berendeznie az irodáját...
Cornwall és Ausztrália között tizenhatezer kilométer van. Tizenhatezer kilométer.
Nem szeretem, amikor a fülszöveg leírja helyettem, hogy miről szól egy könyv, mert akkor nekem egy bekezdéssel kevesebb jut. A mi kis Bridgetünk tehát elvállal egy munkát, mely megkívánja, hogy Cornwallba költözzön egy férfi házába, akinek nemrég elhunyt a felesége. Bridget ugyanis a feleség könyvét fogja befejezni, mert az olvasók annyira imádták az első részt, hogy éheznek a folytatásért, ezt pedig Bridget fogja megadni nekik.
"Az a baj, hogy ha az ember odaadja valakinek a szívét,
sosem kapja vissza maradéktalanul."
Bridget egyébként párkapcsolatban él, szerelme Ausztráliában van. Elismétlem tehát: tizenhatezer kilométerre tőle. Erre a távolságra még használható egyáltalán a távkapcsolat kifejezés??? Mármint, bocsánat, de nekem ez kicsit crazy volt a történetben.
"Egyáltalán nem vicces, hogy a barátom tizenhatezer kilométerre lakik.
Ez a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" dolog elveszi az eszemet."
Na, de mielőtt belemerülnék az elemzésbe, nézzük meg a borítót és a címet.
A borító olyan semmi különös. Nem mondanám rá, hogy nem tetszik, de láttam már szebbet is. Én annyira nem szeretem a lilát a zölddel, de kinek a pap...
A címet pedig azért szeretném külön kiemelni, mert sajnos eléggé elrontották, ami miatt igencsak szomorú vagyok. Az eredeti cím ugyanis így szól: The Last Piece of My Heart. Ezzel csupán annyi a baj, hogy ha a könyvben megfogalmazott elméletre gondolunk (ezt később kifejtem), akkor sokkal, de sokkal romantikusabb lett volna, ha az utolsó darabka kerül a középpontba, nem csak egy random darab a szívemből. Vagy Bridget szívéből. Ha pedig a történet két záró sorát nézzük, akkor pláne vérzik a szívem, amiért nem került oda a hangsúly, ahova kellett volna.
Így is romantikus, nem mondom, csak szerintem ütősebb is lehetett volna.
"A markában tartja a szívemet, és egyre erősebben szorítja."
Továbbkanyarodva a fent említett elméletre: Bridget úgy gondolja, hogy minden egyes szakításkor ott hagyunk egy darabot az exünknél, éppen ezért teljes szívünkkel csak és kizárólag az első szerelmünket szerethetjük. Természetesen, ez a darabka visszaszerezhető a volt barátoktól, ezen felbuzdulva pedig főhősünk el is indul meglátogatni az urakat, hogy aztán visszakérje szívének darabkáit... Well, ez a szemlélet kicsit butának hatott egy felnőtt nő szájából, nem nagyon tudtam komolyan venni ezek után Bridget gondolatait.
"Az élet időnként igazán gonosz."
A történet egyébként nagyon aranyos és kedves, Charliet és kislányát, Aprilt nagyon megszerettem, inkább miattuk éreztem motivációt az olvasásra, mint Bridget miatt.
Felnőtteknek szólván, sok mindent érint a regény: csalódást, fájdalmat, gyászt, természetesen szerelmet, illetve még barátságot is. A sok-sok érzelmes pillanat mellett pedig öröm volt olvasni Paige Toon gyönyörű tájleírásait. Szeretném meglátogatni ezeket a helyeket és bejárni őket egytől egyig az én kis szerelmemmel. A történet zárlata meglehetősen kiszámítható volt, szerintem már a fülszövegből is ki lehet találni, pedig mindig mondom, hogy ha valaki, akkor én nagyon béna vagyok a jóslásban. Személy szerint én a meglepetés erejét biztosan kihasználtam volna, hogy kicsit felpezsdítsem a történetet és hozzáadjak valami pluszt az olvasási élményhez, de enélkül is abszolút jó volt.
"Nagyon-nagyon szeretem megnevettetni. Szeretném újra megtenni."
Mivel ez a történet alapvetően felnőtteknek íródott, ezért ajánlom mindenkinek, aki felnőtt, illetve minden olyan nem-felnőttnek, aki szívesen olvasna valami mást, ami távol áll a Young Adult hiszti- és drámatengerétől!
Köszönöm a kedves kis kötetet a General Press Könyvkiadónak!
Köszönöm, hogy velem tartottatok ma is!
Puszi,
Megjegyzések
Megjegyzés küldése