Oscar Wilde: A boldog herceg

Oscar Wilde, az "élet királya" - ahogy magát nevezte - könyörületesebb volt az országló, a valóságos királyoknál. Meséi alapgondolatát a részvét ihlette; részvét a szegények, a nyomorékok, a szerelem áldozatai iránt. S a mesék tájai, a városok, a királyságok, a mágusok és kereskedők - mintha az Ezeregyéjszaka világa kelne új életre a múlt századvégi angol író tollán. Szánalom és áldozat, keleti egzotikum, gazdagság, szemkápráztató ékszerek - ebben a sokszor túldíszített keretben ad szívig ható képet Wilde az emberi lélek legbenső csodáiról.

Wilde egy zseni. 

A boldog herceg Oscar Wilde egy kilenc novellából, illetve inkább meséből álló gyűjteménye. Eléggé lebetegedtem így az ünnepek alatt, úgyhogy jólesett bekuckózni vele és olvasni, amíg szépen lassan gyógyulgattam. Azonban azt kell mondanom, hogy akármennyire is karácsonyi külsőt varázsolt neki a kiadó, ez nem az a könnyed olvasmány, ami meghozza az ünnepi hangulatot.

"E világnak súlyosabb a terhe, mintsem egyetlen ember válla bírhatná,

 több a szomorúsága, mintsem egy szív viselhetné."

A könyv kívül is, belül is gyönyörű. Mind a védőborítón, mind a borítón és még a könyv lapjain is a mélyarany-fekete-hófehér kombináció köszön vissza, igazán karácsonyivá varázsolva ezzel a kötetet. A Librit mindig az égig magasztalom, amikor hófehér, erős lapokra nyomtatják a könyveket, nem pedig szürkés, vékony, semmitérő papírra. Ez most sincs másként, pacsi, Libri! Nagyon tetszenek továbbá a könyvben rejlő illusztrációk is, minden meséhez kapunk egyet, szintén a már említett színkombinációban.

"Manapság minden jó elbeszélő a végével kezdi,

aztán áttér a történet elejére, és a közepével fejezi be."

Több szempontból is érdekes volt olvasni ezeket a meséket. Egyrészt azért, mert ez egy olyan gyűjtemény, ahol a  boldog vég egy ismeretlen fogalom. Ezért is tartom zseniálisnak Oscar Wildeot. Ő nem kerülgeti a forró kását, nem úgy fogalmaz meg tanulságot, hogy a végén a jó győz és a rossz elnyeri méltó büntetését. Ha kell, Wilde a jót bünteti, hogy tükröt tartson az olvasó elé.
A másik tényező, ami miatt érdekes volt olvasni A boldog herceget az a tudat, hogy ezeket a történeteket Wilde a gyerekeinek írta. Nyilván nem mindegy, hány évesen olvassák vagy hallják a gyerekek, de én biztosan nem ilyen hangulatú mesékkel tanítanám a gyerekeimet. Szerintem ezek a történetek érettebb korosztálynak valók, illetve felnőtteknek, olyan olvasóknak, akiket valóban elgondolkodtatnak ezek a történetek, és akik felismerik és értik is a bennük rejlő társadalomkritikát.

"Mért volna abban méreg, ami édes?"

Semmiképp nem szeretném elspoilerezni az összes mesét, úgyhogy kettőt emelnék csak ki a kilencből, azokat, amelyek a legjobban tetszettek. Vicces, de ez a kettő a legelső, a címadó történet, és a legutolsó, A csillagfiú.

A boldog herceg egy nagyon megható történet, melyben a herceg szobrát az emberek csak addig tartják a boldog herceg szobrának, amíg szép, amíg arany és drágakövek borítják. Amikor ezek már nincsenek, nem látják többé boldognak őt, és eldobják. Tényleg csak az lehet igazán értékes, ami/aki szép? 

"Felöltheti-e vajon az Öröm azt, amit a Fájdalom szőtt?"

A csillagfiú a másik kedvenc történetem a kötetből. A nagyképűségről, önzésről és mások lenézésről tanít. A végéhez közeledve már-már elhittem, hogy ez a történet nem úgy fog végződni, mint az előző nyolc, aztán az utolsó két mondattal Wilde tökéletesen beleillesztette a mesecsokorba, így a happy end ugyancsak elmaradt.

"Keveseknek sok adatott, sokaknak nagyon kevés."

A boldog herceg meséi szívszorító, megható és gyönyörű történetek egytől egyig. Azt gondolom, érdemes kézbe venni, kicsit elgondolkodtat a szerelemről, barátságról, vagyonról; egy szó mint száz, világunk dolgairól. Kiérdemelte az öt mancsot, jólesik néha félretenni a természetfeletti lényeket, a szerelmi háromszögeket és a drámát, és olvasni valami igazán értékeset.

Hálásan köszönöm a könyvet a Libri Kiadónak! A könyv molyos adatlapját pedig innen el tudjátok érni.
Nagyon boldog új évet kívánok Nektek, drága olvasóim!