Jennifer A. Nielsen: Hatalom-trilógia 1. - A hamis herceg

Letehetetlen.

Carthya királysága a polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat - el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.

NA JÓ. Ide a folytatással!

!!! SPOILER !!!

Vigyázat, vigyázat! 

A fülszöveg nagyjából felvázolja, mi is az alaphelyzet, de azért én kiegészíteném egy kicsit. Szóóval, Carthya királysága valóban a polgárháború szélén áll, ugyanis a király, a királyné és a trónörökös is halott. Ezt ugyan még nem tudja senki, de nyilván, amint fény derülne az igazságra, azonnal kitörne a káosz a királyságban. Igen ám, csakhogy Eckbert királynak és Erin királynénak van egy másik fia is, aki néhány évvel ezelőtt eltűnt a tengeren, és habár valószínűleg meghalt, a teste sosem került elő. Önző helytartónk, Bevin Conner kapva kap az alkalmon és kitalálja, hogy ha sikerülne egy fiút szereznie, aki sacc per kábé úgy néz ki, mint az elveszett Jaron herceg, akkor betaníthatná, és felültethetné a trónra, amolyan bábuként, akit természetesen ő irányítana. 

Conner nem is késlekedik, ellátogat néhány árvaházba és megvásárol pár gyereket. Így kerül Latamer, Tobias, Roden és Sage a Farthenwood birtokra, ahol Conner megkezdi a fiúk herceggé képzését. Két hetük van arra, hogy bizonyítsanak, hiszen csak egyikük kerülhet a trónra, a többiek pedig túl sokat fognak tudni ahhoz, hogy szabadon távozhassanak. Mennyire izgi már? 

"Van egyáltalán olyan ember, aki fejet hajt a trón előtt,

és közben nem képzeli el, milyen lenne, ha ő ülne rajta?"

Mint mindig, első dolgunk most is a borító megnézegetése. Imádom a sötétkék és az arany párosát, főleg így, hogy a háttér nem egyszerűen csak kék, hanem mintázott, árnyakkal teli, az arany színek pedig fényes réteget is kaptak, ami szerintem nagyon-nagyon szép. Örülök, hogy angolul és magyarul is helyet kapott a cím a borítón, illetve szerintem szuper a hamis herceg kifejezés is, az alliteráció miatt nagyon dallamos, így azonnal megjegyzi minden olvasó.

A könyv belül ugyanolyan szép, mint kívül: kétoldalas, nagyon szép térképet is kapott, illetve a borítón megjelenő, korona motívummal minden egyes fejezet elején újra találkozunk, ami meglehetősen sok, tekintve, hogy a történetet ötvennégy fejezet alkotja.

"Mi itt mindannyian hamisak vagyunk."

A hamis herceg a tipikus "koldusból királyfi" témát dolgozza fel, amit én alapból nagyon szeretek, így mondhatni várható volt, hogy ez a könyv is tetszeni fog. Hát, tetszett is.

Sage napjai már azelőtt elég kalandosan és veszélyesen telnek, hogy Conner a birtokára vinné, hiszen árvaként sokszor lopnia kell a járókelőktől, ha nem akar éhen halni. Már az első oldalaktól kezdve tempósan zajlanak az események, mivel ő az egyetlen fiú a négy közül, aki nem önként és dalolva megy a helytartóval Farthenwoodba.

Számomra nagyon izgalmas és rendkívül kalandos volt a történet, hiszen az egyes szám első személyű elbeszélő - Sage -, az olvasót is elviszi mindenhová, az istállóktól kezdve az ebédlőn át, egészen a titkos átjárókig. Azonban annak ellenére, hogy végig a fiú mellett vagyunk, sok titok rejtve marad előttünk is, a legtöbbet pedig pont Sage nem árulja el nekünk. A helytartó terve szerintem elég hamar átlátható, viszont az utolsó, körülbelül hatvan oldal eseményeit nem sejtettem előre, vagy legalábbis nem úgy, ahogy végül történtek. 

"Az apám egyszer azt mondta, tanult ember is lehet idióta,

mint ahogy tanulatlan is lehet bölcs."

Nekem nagyon tetszett a történet felépítése is. Általában azt tapasztalom a hasonló, kalandos könyvek esetében, hogy a minden korábbi kételyt eloszlató rész a történet legvégére esik, ezáltal úgy lesz vége a könyvnek, hogy az olvasó tisztán látja a dolgokat. A hamis herceg esetében viszont nagyon-nagyon tetszett, hogy ezt a mindent megmagyarázó epizódot nem a legvégére tette az írónő, hanem kicsivel előrébb hozta, amitől fordult a kocka. Ezután jöttek a szuper fontos események, amiket így még nagyobb várakozással és izgalommal fogadtam. Nem beszélve arról, hogy azt hittem, hogy mindent tudok, de persze a történet vége is tartogatott meglepetéseket. Nagyon jó volt!

Ja, igen. Tudni kell rólam, hogy nem tudom megjósolni egyetlen könyv cselekményét vagy zárlatát sem, szóval nagyon ritkán érzem a történeteket kiszámíthatónak. Ez csak egy kis side note, mert olvastam, hogy sokan annak ítélték a könyvet. Voltak rávezető párbeszédek, események, mégsem éreztem azt, hogy nem tud majd meglepni a történet vége, úgyhogy engem ez egyáltalán nem zavart. 

"Pusztán az, hogy nem zúdul a jégeső, még nem jelenti azt, hogy nem is esik."

A rövid fejezetek mellett az írónő stílusa tette nagyon olvasmányossá a könyvet, valamint kellő humor is vegyült az ádáz hatalmi harcok uralta, érdekes világba. Volt valami a történet hangulatában, amitől végig gyanakodnom kellett, nem tudtam kiben bízhatok. Nagyon izgalmas volt, miközben jókat kuncogtam Sage megszólalásain. 

Alapvetően szeretem a jól megírt romi szálakat a könyvekben, de csak akkor, ha nem gyerekek fogadnak egymásnak örök hűséget és tudják már tizenpár évesen, hogy a másik nélkül nem tudnak élni. Nekem ez mű. A hamis hercegben volt is szerelmi szál, meg nem is. Nehezen tudnám megmondani, hogy amit Sage és a szolgálólány, Imogen között tapasztaltam, az miféle vonzalom volt, de ez így volt nagyon jó, egyáltalán nem kellett szerelem ebbe a történetbe. Sokkal inkább a hatalom, a versengés és az ármánykodás volt fókuszban, thank God.

"Ha senkinek sem tudsz fájdalmat okozni,

akkor olyan sincs, akinek örömet szerezhetnél."

Örülök, hogy jól megalkotott, klisételen, emberi szereplőkkel találkoztam a történetben. Úgy éreztem, hogy akár még találkozhatnék is ilyen jellemmel rendelkező emberekkel a valóságban. Főleg Sage esetében volt ez látványos szerintem, mert ő nem az a fajta vakmerő és bátor karakter, aki mindent kibír és aki sosem mutat gyengeséget. Sage az a fajta bátor karakter, aki nem fél bevallani, ha ideges, ha rémült, aki tud bocsánatot kérni és sír, ha túl sok minden nyomja a lelkét. Hamar megszerettem, sokkal közelebb került hozzám, mint sok más, korábban olvasott történet szereplői. Nagyon sokat fejlődött már a történet ideje alatt is, hiszen ahogy írja is a könyv, "(...) a herceg, akit elküldtek, önző, pimasz és kártékony volt, a király, aki visszatér, bátor, nemes és erős". Ebben pedig látjuk az egész életén átívelő fejlődést is, a felnőtté válást, hiszen hercegként távozott, de királyként tért vissza.

Bevin Conner egy nagyon aljas ember, de megértettem, mit miért tett, és kell a gonosz ebbe a történetbe, Conner pedig tökéletes erre a szerepre. Egyébként nagyon okos és ravasz karakter, ő az az ember, aki bárkit feláldoz és kihasznál a célja elérésének érdekében, aminek bátran hangot is ad. Sajnos a gonosz sosem győzhet az ilyen történetekben, úgyhogy örülök, hogy megismertelek, de bye, bye, Conner.

"- Úgy tűnik, eltökélt szándékod, hogy ellenségeket szerezz.

- Neked pedig az, hogy hamis barátokat. A kettő közt nincs különbség."

Összességében azt gondolom, hogy egy nagyon kalandos, érdekes olvasmány A hamis herceg, amit tényleg nehéz letenni, hiszen mindig van min izgulni a történet során. Őszintén ajánlom mindenkinek, aki egy szerelemtől mentes, igazi, hatalmi harcokkal tűzdelt, rejtélyes utazásra vágyik, nem fogtok unatkozni! 

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! Imádtam!

Késő vasárnap van már, így inkább egy nagyon szép jövő hetet kívánok Nektek!
Sziasztok,