Tóth Gyula Gábor: Az elveszett boszorkány


Ha a juhászokat kérdezzük, csak a szemükre húzzák a kalapjukat és morognak a bajszuk alatt vagy nagyokat köpnek kelet felé, nehogy valamilyen varázslat megrontsa a jószágot. A mosolygós pap arca elkomorul, a bika akkorát prüszköl, hogy köd támad, és az összes gulyás elszelel. A kovács szitkozódik, a komédiás a markát tartja, de meggondolja magát és inkább ő is csendben marad. Az asszonyok persze beszédesebbek: mekkora tragédia, óbégat az egyik. Dehogyis: kész komédia, veti ellen a másik. A fiatalabb lányok mindent tudóan összenéznek: micsoda szerelem, sóhajtják csendben, és a kút felé kémlelnek, ahol az előbb még egy gulyáslegény csillapította a szomját. A legfiatalabbak szavát alig érteni: kaland, csata, a hős Pista (a hős Erzsi, mondják a lányok), az átokkal kezdődött minden, meg a tűz, meg a víz, meg a sok varázslat. A tanító csitítja őket, majd ennyit mond: fogalmam sincs.

Ez a könyv az elveszett boszorkány igaz története. Aki nem hiszi, járjon utána.
Azt hiszem, ez a bejegyzés sokkal inkább ajánló lesz, mintsem értékelés, mert olyan gazdag ez a kis történet, hogy nagyon nehéz úgy írni róla, hogy ne cselekményleírás legyen.

Mivel a fülszöveg meglehetősen ködös, hadd mondjam el dióhéjban, hogy miről is szól Az elveszett boszorkány. Szóval, szerelmeseink - Pista és Erzsi - rosszkor mennek romantikázni Nyolcfalva elhagyott malmához, ugyanis az a malom már annyira nem is elhagyott. Jula, a boszorkány lakja, és mivel megzavarják őt, úgy dönt, hogy megleckézteti a fiatalokat és megátkozza őket. Pista és Erzsi mindent megpróbálnak, hogy rávegyék a számító Julát, hogy vegye le róluk az átkot, de hiába. Több próbát is ki kell állniuk, ahová mi is elkísérjük őket, miközben megismerkedünk Miklóspappal, a Sárkánnyal, egy jósnővel és persze megtudjuk, hogy hová is tűnt az elveszett boszorkány. Izgalmasnak hangzik, nemde? 

"(...) aztán már csak egy szót lehetett hallani, amit ki hangosabban,
ki félve, ki dühvel, ki megdöbbenve ismételgetett: boszorkány!"

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, nagyon kíváncsi voltam, mert mégiscsak egy felnőtteknek szóló meséről van szó, és korábban sosem olvastam ilyet. Hát bazi jó volt! Nagyon-nagyon tetszett a tálalás, a borús, ködös hangulata, valamint a rendkívül összetett szerkezete. Mindezek mellett pedig őrzi a mesei, népmesei hagyományokat is: a falusi világ gulyáslegénye és a bíró lánya, akik három próbát állnak ki, hogy megtörjék a boszorkány átkát. Imádtam! Aztán találkozunk még sárkánnyal, égig érő csalánnal, még több boszorkánnyal és a legmesésebb személynevekkel: Ziza, Pila, Jula, Róza, Ella. Meg is gyűlt a bajom néha azzal, hogy ki kicsoda a történetben.

A könyv kívül-belül gyönyörű. Még mindig csak ámulok és bámulok ezen a fantasztikus minőségen: hófehér lapok, nagy, mélyfekete betűk és SZÍNES illusztrációk. Egyszerűen gyönyörű, le vagyok nyűgözve, a Caraval óta nem fogtam ilyen szép kiadást a kezemben.

Térképet is rejt a könyv utolsó oldala, amit én biztosan a legelső oldalra tennék, mert amíg a történet végére nem értem, nem vettem észre, hogy térkép is van hozzá. Ezt nagyon sajnáltam, mert imádom használni őket olvasás közben és elnavigálni magam ezekben a szipiszupi világokban.

"Aki szemtanúja volt az eseményeknek még sokáig mesélte a két óriás: a Sárkány és a Boszorkány küzdelmét."


Maga a történet számomra nagyon izgalmas és rejtélyes volt, valamint bonyolult, hiszen oda kellett figyelnem, hogy mindent követni tudjak. 

Nagyon érdekesnek találtam, hogy nem egy hős próbatételeiről olvasunk, hanem ki-ki egy-egy kalandjáról. Éppen ezért nincs egy konkrét főhősünk, inkább több fontos szereplőnk van:  Pista és Erzsi természetesen, de mindenképp ide sorolnám még Miklóspapot, a kovácsot, valamint Julát, a boszorkányt is. Nekik egy-egy saját szál jut, amik számos helyen összefutnak, így lesz kerek a történet.  Ezáltal nagyon fordulatos lett a könyv, tele váratlan eseményekkel, amik sokszor megleptek engem is. Folyamatosan izgultam, és tűkön ülve vártam, hogy lesz-e feloldozás az átok alól a fiatalok számára, vagy sem. 

Hasonlóan a főszereplőhöz, nincsen egyetlen gonosz ellenségünk sem. Jula sem úgy mutatkozik be, mint A főgonosz, és nem is az ő legyőzése köré épül a történet. Én őt sokkal inkább egy bolondos, szeszélyes boszorkánynak láttam, aki nem gonosz, hanem egyszerűen csak szeretethiányos. Ő lett a kedvenc szereplőm, szerintem ti is szeretni fogjátok. 
  
"Nem úgy ölelte, ahogy a szerelmesek szoktak egymásba fonódni, nem is úgy, ahogy rég nem látott családtagok szorítják egymást, hanem úgy, mint akiknek közös vesztesége van, amit még mindig nem volt alkalmuk meggyászolni."

Egy szó mint száz, varázslatos egy mese Az elveszett boszorkány! Egy nagyon izgalmas és nagyon kalandos utazásra invitál, ami felnőtt fejjel is ugyanolyan izgalmas, mint bármelyik fantasy, sőt, ebbe a mesés közegbe ágyazva még talán különlegesebb is. Én nagyon szerettem, öt mancsot érdemel.


Hálásan köszönöm a könyvet a BOOOK Kiadónak! Imádtam! 
Olvassatok utána moly.hu-n ITT, vagy rendeljétek meg INNEN
Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ma, holnap találkozunk! 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések