Böszörményi Gyula: Mindörökké várni
Maradandó élmény.
"A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén, és a fekete eget bámulta."
Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője.
A szerző 2016-ban megkapta a hazai SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat. A díjazott novella, az Isa, por és homou e kötetben is szerepel. Kiadónk ezen alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction novellagyűjteményét.
Bölcsesség, szellem, mély érzések.
Sosem volt szoros a kapcsolatom a science fiction világával, ezért úgy álltam neki a Mindörökké várninak, hogy valószínűleg nem lesz túl nagy élmény számomra.
Tévedtem, nagy élmény volt. A Mindörökké várni egy novellagyűjtemény, ami szám szerint tizenkét science fiction történetet rejt. Mielőtt azonban belemennénk a részletekbe, illetve végighaladnánk kedvenc novelláimon, vessünk egy pillantást erre a csodálatos külsőre.
Tévedtem, nagy élmény volt. A Mindörökké várni egy novellagyűjtemény, ami szám szerint tizenkét science fiction történetet rejt. Mielőtt azonban belemennénk a részletekbe, illetve végighaladnánk kedvenc novelláimon, vessünk egy pillantást erre a csodálatos külsőre.
My God.
Még akkor is megvenném ezt a könyvet, ha gyűlölném a sci-fit, annyira szép ez a borító. Egyszerre szemet gyönyörködtető és szokatlan, hiszen fényezett és dombornyomott, ami minden könyvnek jól áll, de közben ha jobban megnézzük, felfedezhetünk rajta bizarr elemeket is, mint például a csontokat a homokóra oldalán. Az összkép azonban annyira szép, hogy órákig tudnám nézegetni.
A kötet elolvasása után pedig arra jutottam, hogy az egyszerre szép és különös külső tökéletesen tükrözi azt, ami a borító alatt van.
A kötet elolvasása után pedig arra jutottam, hogy az egyszerre szép és különös külső tökéletesen tükrözi azt, ami a borító alatt van.
Miután kellően megbámultuk a borítót, azt mondom, nyissuk ki a könyvet!
Habár a novellák a legkülönbözőbb témákat dolgozzák fel a történelemtől egészen a látomások, illúziók világáig, mégis olyan érzésem volt olvasás közben, hogy minden novella ugyanabba a hatalmas univerzumba repít, és annak különböző dimenzióiban, idősíkjain és bolygóin kalandozom, miközben megismerkedem a MikroBlastokkal, Illuzitorokkal, Acélpillékkel és Böszörményi minden további zseniális kreálmányával.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik novella tetszett, de azt gondolom, ez így van jól. Mindenki lelkének mást jelentenek ezek a történetek, ahány olvasó, annyi értelmezés. Hát nem nagyszerű? Hatalmas kedvencem három novella lett, ezekről szeretnék pár szót ejteni. Ők pedig A kutya, a Jó éjt, kapitány!, valamint a Mindörökké várni.
A kutya olvasása azért volt izgalmas, mert habár sejtettem, hogy mi lehet a furcsaság Bolygó, a kutya és gazdája kapcsolatában, mégis bizonytalan voltam. Annyi csattanós és rejtélyes történet után már semmiben nem voltam biztos olvasás közben, így túl egyszerűnek tűnt az az elmélet, ami a fejemben kialakult. Folyton volt bennem egy kis gyanakvás és kíváncsiság, ettől volt olyan izgalmas számomra. A szereplőket imádtam, a történet zárlata pedig megkönnyebbüléssel és meglepetéssel szolgált, ugyanis tragédiára számítottam, mégsem kaptam meg. (Amúúúgy, mennyire menő név már a Bolygó! Fel is írtam a Jövendőbeli kutyám neve listámra.)
A következő novella, ami nagyon-nagyon tetszett, a Jó éjt, kapitány! volt. Eleinte egy bolondos öreg házaspár mindennapjairól olvashatunk, majd fokozatosan fény derül arra, hogy egy nagyon különös, az olvasó számára még érthetetlen tragédia áll a házaspár jelleme, viselkedése és életmódja hátterében. Egyre több és több őrült elemmel találkozunk, gondolok itt például a házból kiszökött macska esetére, vagy a kádas balesetre. Egyre jobban izgul az olvasó, és mégis, az utolsó sorokig nem is sejti, hogy mi történt valójában az idős házaspárral. A rendkívül ütős befejezés pedig tökéletesen demonstrálja a vezetői felelősségvállalást a Kapitány utolsó cselekedetével. Egy szó mint száz, imádtam!
A címadó novella pedig valami zseniális. A Mindörökké várni egy, az egész történelmen átívelő, hátborzongató kaland, melyben az ősemberektől elindulva egészen az űrig juthat el az olvasó. Na meg az a zárlat,JÉZUSMÁRIA! A legeslegütősebb befejezés díját határozottan ez novella kapja tőlem. Mindent helyretett, amit nem értettem vagy amiről csak sejtéseim voltak, és egyszerre fogott el a nevetés és a borzongás, amikor elértem a csattanóhoz. Zse-ni-á-lis.
Nagyon érdekes érzések uralkodtak el rajtam olvasás közben. Egyrészt bennem volt a szokásos kellemes izgalom, hiszen váratlanabbnál váratlanabb események követték egymást, viszont képzeljétek el, emellett féltem is. Féltem, hogy mikor fogok megijedni.
Jobb félni, mint megijedni. Tudom, tudom.
Biztos ismeritek az érzést, mikor zajt hallotok a másik szobából, és nagyon lassan odasomfordáltok, hogy vajon mi volt az. Valami ehhez hasonló félelemre gondoljatok, ami egyszerre izgalom és rémület. Azt kell mondanom, hogy olvasáshoz nagyon jó páros, próbáljátok ki!
Azért is tetszik nagyon a sci-fi műfaj, mert annyira különleges és komplex világfelépítéssel rendelkezik (a Mindörökké várni is!!), hogy először hozzá kellett szoknom. Olyan érzésem volt, hogy na, ezt is csak az érti, aki megírta. Egyre jobban belerázódva azonban már sokkal gördülékenyebben vettem az összefüggéseket, a tanulságokat és az apró jeleket egy-egy novella esetleges végkimeneteléről. Úgy gondolom, hogy a történetek elolvasása után érdemes kicsit elgondolkodni rajtuk, mert tényleg vannak köztük tanulságos darabok. Biztos vagyok benne, hogy többször is elő fogom venni, mert ez a kötet azon könyvek táborát gyarapítja, amit minél többször olvasok, annál többet ad.
Habár a novellák a legkülönbözőbb témákat dolgozzák fel a történelemtől egészen a látomások, illúziók világáig, mégis olyan érzésem volt olvasás közben, hogy minden novella ugyanabba a hatalmas univerzumba repít, és annak különböző dimenzióiban, idősíkjain és bolygóin kalandozom, miközben megismerkedem a MikroBlastokkal, Illuzitorokkal, Acélpillékkel és Böszörményi minden további zseniális kreálmányával.
"A tyúk remek találmány, akárki klónozta is."
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik novella tetszett, de azt gondolom, ez így van jól. Mindenki lelkének mást jelentenek ezek a történetek, ahány olvasó, annyi értelmezés. Hát nem nagyszerű? Hatalmas kedvencem három novella lett, ezekről szeretnék pár szót ejteni. Ők pedig A kutya, a Jó éjt, kapitány!, valamint a Mindörökké várni.
A kutya olvasása azért volt izgalmas, mert habár sejtettem, hogy mi lehet a furcsaság Bolygó, a kutya és gazdája kapcsolatában, mégis bizonytalan voltam. Annyi csattanós és rejtélyes történet után már semmiben nem voltam biztos olvasás közben, így túl egyszerűnek tűnt az az elmélet, ami a fejemben kialakult. Folyton volt bennem egy kis gyanakvás és kíváncsiság, ettől volt olyan izgalmas számomra. A szereplőket imádtam, a történet zárlata pedig megkönnyebbüléssel és meglepetéssel szolgált, ugyanis tragédiára számítottam, mégsem kaptam meg. (Amúúúgy, mennyire menő név már a Bolygó! Fel is írtam a Jövendőbeli kutyám neve listámra.)
"Maga most azért ingerült, fiam, mert képtelen megemészteni, hogy egy halottal beszél."
A következő novella, ami nagyon-nagyon tetszett, a Jó éjt, kapitány! volt. Eleinte egy bolondos öreg házaspár mindennapjairól olvashatunk, majd fokozatosan fény derül arra, hogy egy nagyon különös, az olvasó számára még érthetetlen tragédia áll a házaspár jelleme, viselkedése és életmódja hátterében. Egyre több és több őrült elemmel találkozunk, gondolok itt például a házból kiszökött macska esetére, vagy a kádas balesetre. Egyre jobban izgul az olvasó, és mégis, az utolsó sorokig nem is sejti, hogy mi történt valójában az idős házaspárral. A rendkívül ütős befejezés pedig tökéletesen demonstrálja a vezetői felelősségvállalást a Kapitány utolsó cselekedetével. Egy szó mint száz, imádtam!
A címadó novella pedig valami zseniális. A Mindörökké várni egy, az egész történelmen átívelő, hátborzongató kaland, melyben az ősemberektől elindulva egészen az űrig juthat el az olvasó. Na meg az a zárlat,
"Kezdetben nem vártak semmire."
Jobb félni, mint megijedni. Tudom, tudom.
Biztos ismeritek az érzést, mikor zajt hallotok a másik szobából, és nagyon lassan odasomfordáltok, hogy vajon mi volt az. Valami ehhez hasonló félelemre gondoljatok, ami egyszerre izgalom és rémület. Azt kell mondanom, hogy olvasáshoz nagyon jó páros, próbáljátok ki!
Azért is tetszik nagyon a sci-fi műfaj, mert annyira különleges és komplex világfelépítéssel rendelkezik (a Mindörökké várni is!!), hogy először hozzá kellett szoknom. Olyan érzésem volt, hogy na, ezt is csak az érti, aki megírta. Egyre jobban belerázódva azonban már sokkal gördülékenyebben vettem az összefüggéseket, a tanulságokat és az apró jeleket egy-egy novella esetleges végkimeneteléről. Úgy gondolom, hogy a történetek elolvasása után érdemes kicsit elgondolkodni rajtuk, mert tényleg vannak köztük tanulságos darabok. Biztos vagyok benne, hogy többször is elő fogom venni, mert ez a kötet azon könyvek táborát gyarapítja, amit minél többször olvasok, annál többet ad.
"Persze a férfiak szitkozódtak. A nők nem. Ti mindig békésen tűritek az őrültségeinket."
Összességében a Mindörökké várni egy nagyon csodálatos novellagyűjtemény, ami elkapja az olvasó lelkét és az egész könyvön keresztül fogva tartja azt. Kíváncsiak leszünk tőle, éhezünk a világok, események, tragédiák részleteire, a zárlatok csattanója pedig egy hatalmas pofon az olvasónak, ami felnyitja a szemet és fényt derít mindenre. Lehet, hogy csupán pár oldalas történetek, mégis akkora hatásuk van, hogy nem fogtok hinni a szemeteknek!
"(...) az embernek csak az a pofon fáj, amit ő maga kap."
Úgy érzem, hogy sokkal közelebb került hozzám a műfaj és ez az űr-téma is, amiért hálás vagyok Böszörményinek. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a sci-fit, garantáltan élvezni fogjátok! Viszont azok is olvassanak bele, akik nem különösebben foglalkoztak vele korábban, lássátok a példám és higgyétek el, megéri!
Habár nem tetszett az összes novella, mégis megérdemli az öt mancsot, mert elérte nálam, hogy végre egy sci-fi könyv is bekerüljön azok közé a kötetek közé, amit mindenkinek ajánlok, ha szóba kerül az olvasás.
Hamarosan újra találkozunk, kedves olvasóim, legyen nagyon szép hetetek!
Sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése