Fekete Judit: Az őrület határán - Kálmán Lili munkanélküli naplója

Őszinte és sírva röhögős.

Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele. Munkanélküli lett.

Nincs mese, ideje új állás után nézni.

Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban. 

Ó, hát ez nagyon jó volt! 

Mint ahogy azt a fülszöveg is írja, szegény Kálmán Lilink egy nap lelkesen bemegy a munkahelyére, ahol aztán közlik vele, hogy ki van rúgva. A kezdeti sokk feldolgozása után a harmincöt éves fiatal nő naplót kezd írni, hogy kiírjon magából mindent, amit amúgy egy pszichológusnak mondana, ha lenne pénze pszichológusra. De mivel épp elvesztette az állását, megteszi a napló is. Mi pedig éppen ezt a munkanélküli naplót tartjuk a kezünkben, ami elmeséli nekünk Lili életének ezen kalandos szakaszát.

"És ha most lenne szemöldököd, kedves naplóm, biztosan összeráncolnád."

A könyv szerkesztése hűen tükrözi napló voltát, hiszen napról napra olvashatjuk Lili feljegyzéseit, dátumokkal ellátva. Április 19-től február 6-ig, így közel egy évig kitartóan írja a naplót, majd egy egész év kihagyása után egy újabb bejegyzést olvashatunk tőle, ami egyfajta Öntsünk tiszta vizet a pohárba! funkciót lát el. 

Lili az állás nélkül maradt emberek minden lehetséges gyötrelmét átéli. Végtelennek tűnő önéletrajzírás, ami sosem tűnik elég jónak; a legkülönbözőbb állásinterjúk, ahol vagy Lili nem kell a cégnek, vagy a cég nem kell Lilinek; és persze az olyan fontos döntések, hogy mosolyogjon-e az önéletrajzhoz csatolt képen, illetve, hogy éhen haljon-e vagy inkább adja el szeretett autóját. 

"Két hete teszem a semmit, kilenc helyre küldtem be az önéletrajzomat. Valószínűleg túl jó lett, azért nem jelentkeznek. Épp egy új pozíciót hoznak létre miattam."

Lili története rendkívül valóságos. Meg sem fordult a fejemben, hogy az olvasott feljegyzések valamelyike nem történhet meg ténylegesen bárkivel, aki a magyar munkanélküliség csapdájába esik. Részletes leírást kapunk az álláskeresés aggodalmairól, az interjúk folyamatáról és úgy általában a munkanélküliség előnyeiről és hátrányairól. Bizony, előnye is van! Lili pedig megtalálta azt. Miután kipróbálta magát (és csúfos kudarcot vallott) virágárusként, majd nem vették fel egy hullaszállító autó sofőrjének, úgy döntött, hogy tengernyi idejét kihasználva blogot fog vezetni. Leírja a korábban szerzett tapasztalatait, hogy segítsen azoknak, akik hasonló cipőben járnak. A blognak nem várt sikere lesz, Lili pedig a munkanélküliek Robin Hoodjává válik. Ezek után felfordul az élete, kamu önéletrajzokat ír, puhatolózik a különböző cégeknél, szerelmes lesz, aztán szakít, magára haragítja a legjobb barátnőjét, aztán kibékülnek, örökbefogad egy cicát és még sorolhatnám. 

"Ha gyerek lennék, biztosan megállnék a fejlődésben ennyi elfuserált Télapótól és Jézuskától. Némelyik kifejezetten félelmetes, olyan, mint Stephen King AZ-ja."

Úgy gondolom, hogy Lili karakterének legerősebb vonása az önirónia. Sokkal de sokkal nagyobb szenvedéssel és sokkal több stresszel járt volna az az egy év munkanélküliként, ha nem iróniával áll hozzá az élethez. Habár voltak olyan esetek, amikor még az irónia sem használt, mégis igyekezett mindig a mókásabb oldalát nézni az álláskeresésnek, az interjúknak és az egyre nehezedő mindennapoknak. 

A másik emlékezetes karaktere a történetnek pedig nem más, mint Lili legjobb barátnője, Schulz Anna. A csupán csak Schulz néven emlegetett lány tipikusan az a pokróc barátnő, aki nagyon bevállalós, és mindig valamilyen őrült ötletbe akarja belerángatni Lilit, meglehetősen nagy sikerrel. Ő is hamar elnyeri az olvasó rokonszenvét, élénk színfoltja a történetnek.  

A zárlat pedig nagyon cuki volt! Meglepett, én egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire boldog befejezést kapok, de nagyon-nagyon örültem neki. Ha valaki, akkor Lili megérdemli a happy endet!

"És hogy mi a tanulság ebből az egészből? Hát az, hogy ne hagyjuk magunkat. És az, hogy döntsünk. Ne sodródjunk, hanem serpenyőzzünk, agyaljunk és döntsünk."

Alapvetően nem tartom magam szőrszálhasogatónak, de ezt muszáj megemlítenem. Magyartanár leszek, úgyhogy higgyétek el, tudom, hogy már leírhatjuk az e-mailt ímélnek is, de mégis, amikor olyan szavakkal találkoztam a könyvben, hogy bizniszvumen, kámingáut, kúl meg cévé, rosszul lettem. CÉVÉ? Komolyan? Kizökkentett az olvasásból, és hosszú percekig szörnyülködtem rajtuk. Szerintem mindenki értené a CV és cool szavakat is, de ez csak az én véleményem.

Azt gondolom, hogy Az őrület határán egy nagyon könnyű, egy délutános olvasmány, ami kicsit elfeledteti velünk a saját problémáinkat és önfeledten szórakozhatunk Kálmán Lili problémáin. Szívmelengető történet a munkanélküliség veszedelmes világából, ahol együtt nevettem és együtt szomorkodtam Lilivel. Kivétel nélkül mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, hogy Ti is  nagyokat nevessetek és hasonlóan jól szórakozzatok, mint én!

Természetesen jár az öt mancs Fekete Juditnak és Kálmán Lili szuperfunny naplójának! 

Hálásan köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Moly.hu-s adatlapot az ITT-re kattintva találtok a könyvhöz, további szép estét kívánok Nektek! 

See u,