Tom Fletcher: Christmasaurus - Dínót kérek karácsonyra

Felejts el gyorsan mindent, amit eddig az Északi-sarkról tanultál, és ismerkedj meg:

- egy Trundli Vili nevű fiúval

- az apjával, Trundli Gyurival

- a Mikulással (igen! az igazi Mikulással!)

- egy Csücsöri nevű manóval

- Undok Brendával, a legutálatosabb lánnyal az iskolában (vagy talán az egész világon)

egy Vadász nevű otromba alakkal és a kutyájával, Vicsorral

- és egy igazán különleges dinoszaurusszal...

A Christmasaurus egy varázslatos mese arról, hogy amit nagyon szeretnénk, az nem mindig az, amire igazán vágyunk. 

Ez után a történet után én is dínót kérek karácsonyra.

Trundli Vili dinómániás. Mindene dinómintás: a pizsamája, az ágyneműje, a tapétája. A fala tele van a legkülönbözőbb dinók posztereivel, de még a kerekesszéke is dínós. A fiú kiskora óta édesapjával, Trundli Gyurival él, aki őrült megszállottja a karácsonynak. Mindent tud a Mikulásról, a manókról és az Északi-sarkról, és nem rest elmesélni fiának minden történetet, amit csak ismer róluk.
Vili korábban sosem foglalkozott azzal, hogy kerekesszékbe kényszerült. Egyszerűen nem érezte úgy, hogy ettől kevesebb, mint a társai. Aztán, egy szép napon Undok Brenda megjelent az életében. A lány folyamatosan keresztbe tett neki, kigúnyolta, egyszer még az édesanyját is szóba hozta. Tett róla, hogy a fiú minden nap utálja azt, hogy nem tud járni. Vili egyre magányosabbnak érezte magát és egyre inkább azt kívánta, hogy olyan legyen, mint a többiek. Egyszer, egy szörnyű nap után, a karácsonyimádó Trundli Gyuri, hogy visszahozza fia jókedvét, lefekvéskor izgalmas történeteket mesélt neki a Mikulásról és arra biztatta, hogy írjon levelet a télapónak. Vili végül úgy döntött, hogy megírja a levelét és kért is egy dinoszauruszt karácsonyra. Plot twist, meg is kapta azt. 

"A dinoszauruszoknál menőbb lények sosem éltek ezen a bolygón." 

A Christmasaurus borítója csodaszép, az élénk színek és a végtelenül cuki dínó párosa azonnal odavonzza a gyerekszemeket. Na meg a gyermeklelkű felnőtt szemeket is.
A könyv belseje is csodálatos, telis-tele van Shane Devris meseszép illusztrációival, amelyeknél aranyosabbat Christmasaurus nem is kívánhatna. Valahogy annyira illik a rajz a névhez, hihetetlen, mennyire eltalálta! Ránézel, és tudod, hogy ez egy Christmasaurus.
Ezen kívül mindenképpen említést érdemel a szerkesztés is, nekem nagyon tetszett, hogy a betűtípussal és -mérettel is igyekeztek az olvasói élményt gazdagítani. Ha Christmasaurus felordít, akkor bizony egy egész oldalt beterítő, hatalmas Grrrrr! kell ahhoz, hogy igazán hangos legyen az az ordítás.

"(...) ez egy könyv, és a könyvek nem hazudnak."

A történet nagyon szép és megható. Vili más, mint a többiek és gyakran előfordul vele, hogy ezt negatívan éli meg. Az iskolában folyton kigúnyolják, nincsenek barátai és kakukktojásnak érzi magát. Még azért is magát hibáztatja, amiért apukája nem talált új szerelmet az életében. A történet végére azonban az akrobatákat megszégyenítő mozgású, szuperkövér Mikulás megmutatja Vilinek, hogy másnak lenni egyáltalán nem hátrány és a fiú is rájön, hogy valójában nem is akar olyan lenni, mint a többiek. Ez a mese gyerekeknek szól, és azt gondolom, Tom Fletcher egy igazán fontos üzenetet rejtett el számukra a Christmasaurusban. Megtanítja az olvasót arra, hogy a különbségeket elfogadnunk kell, nem pedig elutasítanunk. Megmutatja, hogy nagyon fontos, hogy legyenek álmaik és higgyenek bennük, bárki bármit mond, hiszen, ahogy Trundli Gyuri bácsi mondaná, aki hisz, az lát.

"Minden egyes lépés, amely távolabb visz az előző karácsonytól, közelebb hoz a következőhöz."

Meglepően jól éreztem magam olvasás közben. Sokkal gyerekesebb cselekményre és stílusra számítottam, igazán kellemes csalódás volt. Kalandos, nagyon vicces és varázslatos történet, Christmasaurusszal meg nem lehet betelni, olyan cuki.
Nagyon-nagyon tetszett továbbá a narráció is. Igazi, gyerekekhez szóló mesélő hatását keltette a történetből ki-kiszóló narrátor. Kapcsolatot teremt az olvasóval, megszólítja, itt-ott figyelmezteti, tanítgatja. Azt gondolom, ez nagyon jó választás volt, sokkal személyesebb lett így a történet és a gyerekek is közelebb érezhetik magukhoz Christmasaurus varázslatos meséjét.
A történet vége felé haladva pedig be kellett látnom, hogy messze nem olyan gyerekes a Christmasaurus, mint hittem. Örömmel jelentem, hogy Trundliék, Undokék és a Vadász is tartogat bőven meglepetéseket, és igazán váratlan, fordulatos befejezést kapunk.
Egyetlen egy dolog idegesített csupán, mégpedig a manók versei és folyamatos rímelésük. A mondókák bénára sikerültek és egyáltalán nem voltak viccesek annak ellenére, hogy (gondolom) ezeket szánták a legviccesebb részeknek. Gyerekek számára elképzelhető, hogy mókásak, de felnőtt fejjel már kevésbé.

"Gondolj a legkövérebb rokonodra (nyugi, nem fogják megtudni, hogy rájuk gondoltál)!"

A Christmasaurus egy magával ragadó, szívmelengető történet, ami az olvasó szívét-lelkét elárasztja karácsonyi hangulattal. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy Ti is átéljetek egy kis varázslatot és gyermeki örömöt a Télapóval és repülő dinoszauruszával!
Imádtam a történetet, sokat nevettem és teljesen karácsonyi lázba hozott! Ezért, természetesen, öt mancsot kap tőlem Tom Fletcher Christmasaurusa.

Köszönöm szépen a könyvet a Kolibri Kiadónak!
A Christmasaurus molyos adatlapját ITT megtaláljátok.
Holnap érkezem a Book a Sloth Club decemberi dobozának unboxingjával, addig is legyetek
nagyon jók, mert különben a rossz gyerekek listájára kerültök!

Puszi,