Riley E. Raines: Trizanton pilótái - Chloe, a titokzatos

Dion soha nem látott kihívással néz szembe. Hogyan lesz képes megbirkózni azzal a feladattal, amelyre a műszaki személyzet nála tapasztaltabb tagjai sincsenek felkészülve? Hogyan fejthetné meg a fenséges robot titkait, ha egyszer nem mehet a pilótafülke közelébe? Mindennek a tetejébe Ethannel nem csak hogy képtelenség szót érteni, de még a gépére sem tud vigyázni. Trizanton pilótái a sorozat első kötetében egy távoli, forrongó világba repítenek, ahol a birodalmak között dúló, ádáz háborúban a káprázatos gépeknél csak a barátság értékesebb.

Hmm.

Megmondom őszintén, azt gondoltam, hogy ez a könyv nekem nem fog tetszeni. Egyrészt azért, mert elég rövid, és nem mindig tudok annyira belefeledkezni egy kétszáz oldalas könyvbe, mint egy ötszáz oldalasba, és attól félek, hogy mire belemerülök, már vége is. Másrészt pedig azért, mert a Chloe, a titokzatos ifjúsági sci-fi, amiről nem gondoltam, hogy az én világom lesz. Ennek ellenére nagyon tetszett, úgyhogy tanuljatok az esetemből és ne tegyetek félre könyvet az előítéletetek miatt! 

Na de lássuk a dolgokat egy kicsit közelebbről!

Történetünk különleges világában két birodalom, Trizanton és Shinaria már jó ideje háborúban áll. Főhősünk, az alig tizenöt éves Dion Blackburn, a trizantoni anyahajó - a Ricofeld - legénységét erősíti mint műszaki karbantartó. Mindig is hatalmas szenvedéllyel tanulmányozta a gépeket, nála tehetségesebb műszakis nincs a fedélzeten. Félévnyi szolgálat után a Ricofelden Dion különleges feladatot kap: karban kell tartania egy Humanoid robotot. Teljesen lázba hozza az új feladat, hiszen úgy tudta, hogy nem gyártanak több ilyen robotot és szerencsésnek tartotta magát, amiért két évvel ezelőtt láthatott egyet. Habár az lezuhant, aztán meg megsemmisítette önmagát, de akkor is. Azonban az új szériás, különleges Humanoid mellé ajándékba kapja a pilótáját is, a mindig szigorú és arrogáns Ethan Harlandot. Ezzel pedig kezdetét veszi a közös kaland, melynek során Dion és Ethan hol egymást erősítve, hol pedig egymást idegesítve néznek szembe a kihívásokkal.

Amikor belekezdtem ebbe a könyvbe, először nem tudtam, hogyan is kellene elképzelnem. Aztán alaposabban megnéztem a borítót, és akkor jöttem rá, hogy ez a történet sokkal inkább működik úgy, ha mesésen képzelem el, mint úgy, ha valóságosan; igazi tizenöt évesekkel egy tengeri háborúban. Szóval miután Dion és Ethan is megjelent a fejemben hasonló külsővel, mint a fedélen, utána már nagyon jól éreztem magam olvasás közben. Gördülékeny volt a cselekmény és meglepően izgalmas is - a könyv rövidsége ellenére. Meg tudott lepni, meg tudott nevettetni és meg tudott győzni! Részletesen kidolgozott cselekményt tapasztaltam, valamint igazi átszellemülést ebbe a különleges mechanikus világba. Muszáj megosztanom Veletek a kedvenc példám erre:

"A papírhalom jóval többet nyomott, mint egy átlagos akkumulátor." 

Lol.

A temérdek szereplő közül, akikkel a történet során találkozunk, kiemelkedik két ifjú katona, Dion és Ethan. Kettejük közül pedig Dion az, aki időről időre emlékeztet minket arra, hogy ez a könyv gyerekekről szól gyerekeknek. Míg Ethan egy felnőtt férfi szigorával hordja fenn az orrát, addig Dion szeret nevet adni a gépeknek, pokrócnak gúnyolni Ethant és kíváncsian áll hozzá az élethez. Ezek apróságok ugyan, mégis éreztetik velünk, hogy nem olyan háborút kell elképzelnie az olvasónak, amit egy idősebbeknek szóló történet esetében tenne, hanem szintén mesésebben kell vizualizálni ezeket a szituációkat. Engem például nagyon emlékeztetett a Kim Possible című mesére, nagyjából olyan harcokat tudtam elképzelni egy tizenévesek által vívott háborúhoz.

"Ebben a szélcsendben nyoma sem volt annak a háborúnak, amelyhez közeledtek."

Tetszett a gépek részletes kidolgozottsága, illetve a visszacsatolás elmélete is. Igazi műszakisnak éreztem magam, amikor saját magamtól is tudtam már, hogy az új Humanoid meg a régi Humanoid ég és föld, mert a mesterséges intelligencia és a visszacsatolás jelensége más és más teljesítményt eredményez. Úgy gondolom, hogy nagyban növel az olvasás élményén, ha az olvasó ennyire bevonva érezheti magát ebbe a különleges világba, és megértheti a Delfinek, Denevérek és Humanoidok működési elveit.

Az időszerkezet volt számomra talán a legérdekesebb. Egyszerre éreztem azt, hogy a múltban vagyunk és azt, hogy a jövőben. Hiszen olyan elemek alapján, mint a birodalmak harcai, a zsoldos Humanoid pilóták, arra következtethetnénk, hogy nem éppen mai a történet, azonban rögtön jön a dolgok másik fele, mégpedig a robotok, amik egyértelműen a jövőbe helyezik a cselekményt. 

Ha már szóba jött a cselekmény... Olvastatja magát, tényleg nagyon gördülékeny, izgalmas és fordulatos is! Ajánlom mindenkinek, aki szeretne picit kikapcsolódni, legyen felnőtt vagy gyerek, bárki nyugodtan a kezébe veheti ezt a könyvet és pár órára belefeledkezhet egy tizenéves katonákkal teli világba!

"-Mire számítottál? (...)
- Arra, hogy megmenthetem vele a Ricofeldet."

Összességében azt tudom csak mondani, hogy habár éreztem, hogy nem nekem írták ezt a könyvet,  mégis egy nagyon szórakoztató és aranyos történetre találtam a borító alatt. Így hát, négy mancsot kap tőlem a Chloe, a titokzatos.

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!

Moly.hu-s adatlapot pedig ITT találtok a könyvhöz. 

Köszönöm, hogy ma is velem voltatok, találkozunk legközelebb!