Colleen Hoover & Tarryn Fisher: Soha, de soha 2.

Elképeszt.

Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. 

Mert valahol a "szeretlek"-ek meg a "soha, de sohá"-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.

Na jó. Ez a könyv olyan rövid volt, hogy gyorsabban elolvastam, mielőtt még bejelölhettem volna  molyon, hogy épp olvasom. 

A Soha, de soha első része utáni kíváncsiságom nem hagyott alább, és mivel egyik Problogger sem volt hajlandó elárulni nekem, hogy hogyan végződik a történet - szégyelljétek magatokat!! -, így magamnak kellett kiderítenem. 

Charlie Wynwood és Silas Nash amnéziás kalandjait ott hagytuk tehát abba, hogy megismertük a fő problémát, ami köré a történet épül, viszont nem tettünk egy lépést sem annak megoldása felé, így hát kíváncsian ugrottam neki a második résznek. Egy röpke óra alatt a végére is értem és azt kell mondanom, hogy sokkal tisztábban most sem látom a dolgokat. 

De haladjunk csak a szokásos menetrend szerint és nézzük meg először a borítót. Már az első rész értékelésekor is elmondtam, hogy mennyire tetszik mindhárom kötet fedele, de azért megemlítem mégegyszer: nagyon tetszik mindhárom kötet fedele.

A könyv elolvasása után pedig minden olvasó rá fog jönni, hogy miért tűnt el az első borítón még szereplő kéz, szóval összességében ez egy tökéletes külső ehhez a történethez.

"Sose felejtsd el azokat, akik kikövezték az utadat. 

Mindig próbáld jobbá tenni a világot azok számára, akik utánad fogják lakni."

Nyilván a nem emlékezés igazi okát és magyarázatát nem vártam, hogy megismerem ebben a kötetben, hiszen van egy harmadik részünk is, mégis úgy érzem, hogy nagyon kevés új információval lettem gazdagabb.

A történet tulajdonképpen ugyanazzal kezdődik, mint az első rész: az emlékezetkieséssel. Így viszont az első jónéhány oldal azzal telik, hogy szereplőink újra átélik azt a sokkot és pánikot, amit már korábban is. Sajnos itt a legelején olyan érzésem volt, mintha kicsit sietős lenne ez az epizód. Azt éreztem, hogy a két írónő gyorsan a lényegre akar térni, és folytatni az izgalmas részekkel. Így nekem az, ahogy Silas hozzáállt ehhez az egészhez, túl természetes volt, szinte semmit nem kérdőjelezett meg, nem próbált semmiféle más okkal előhozakodni, hogy miért történik vele mindez, nem rohant se egy kórházba, se a rendőrségre, ő azonnal belevetette magát egy totál ismeretlen csaj keresésébe.

"Ahelyett, hogy egyszerűen a legjobb barátomként tekintenék rád,

most a legjobb barátom vagy, akit meg akarok csókolni." 

Ez a kötet főleg Charlie és Silas, illetve családjaik múltjába enged belelátni, őket ismerjük meg kicsit jobban: megtudjuk, miért vált a két családapa legjobb barátokból ősellenségekké. Ezek a részek egyébként nagyon izgalmasak voltak, kíváncsi voltam a fiatalok hátterére én is, mohón lapozgattam, hogy minél hamarabb kiderítsek mindent.

Silas és Charlie nem lettek a kedvenc szereplőim ever, és ez főleg azért van, mert nekem nagyon fura, ahogy az első perctől kezelik az emlékezetkiesést, mintha mindenki más a világon egy nagy rakás idióta lenne, akiktől nem lehet segítséget kérni. A szerelmes leveleiket olvasva pedig arra jöttem rá, hogy számomra túl nyálas az ő kapcsolatuk, nekem már túl sok, amikor ilyet látok egy könyvben: "És bár még sosem ittam alkoholt, biztos vagyok benne, hogy a te csókod ugyanolyan mámorító." 
Lol.
Landon, Silas öccse viszont nagyon szimpatikus lett, vicces és jófej, hivatalosan is ő a kedvenc szereplőm.

"Ha a mosolyt hallani lehetne, az övé egy szerelmes dal volna."

Összességében tehát izgalmasnak találtam a Soha, de soha második részét is, viszont az elsőt kicsit jobban élveztem, így ez a kötet csak három mancsot kap tőlem. És most megyek, rávetem magam a befejező részre, mert már komolyan nem tudom, mire gondoljak, mivel lehet feloldani ezt a konfliktust.

Hálásan köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Nektek pedig köszönöm, hogy ellátogattatok hozzám, IDE tettem egy moly.hu-s linket a könyvhöz, INNEN pedig meg is tudjátok vásárolni!
Legyen nagyon szép napotok,