Ezért szeretek magyar íróktól olvasni

Prológuson ezerrel pörög a magyar hét, ennek apropóján pedig én is elgondolkodtam, hogy miért is szeretek annyira magyar íróktól olvasni. Sok minden eszembe jutott, úgyhogy a teljesség igénye nélkül íme néhány nyomós ok, amiért érdemes a hazait választani az olvasás területén is.

• Az olvasóid számítanak rád

Ezt most főleg blogger szemmel mondom, így Nektek szól ez a bekezdés, kedves bloggerek. Sokszor láttam már ilyen-olyan könyves Facebook csoportokban, Molyon és blogokon, hogy szegény olvasni vágyó népek magyar könyv ajánlatot kértek egy bloggertől, aki azt válaszolta, hogy ő nem olvas magyar szerzőktől (nem a nyelvre volt kiélezve, odafigyeltem). Kicsit kiakadtam ezen, és tudom, törődjek a magam dolgával, de szerintem az is kínos kicsit, ha bloggerként van egy kategória, amitől ok nélkül elzárkózol. Mert az, hogy biztos nem lesz jó, nem indok. De még az sem, hogy kettőt olvastál, és nem tetszett. Tudod te, hány magyar könyv van ezen a világon?

Vegyünk például engem. Ha én nem olvasok horrort, az azért van, mert rosszul vagyok a műfajtól (irtózatosan félek mindentől, ami a horror kategóriába esik), de én ezt úgy állítom, hogy próbáltam és tapasztalatból beszélek, nem pedig azt mondom, hogy „Hát, bocsi, de minden, ami horror, nem ér semmit, ezért nem is olvasok”. Egyszerűen csak üldözési mániám lett és jobbnak láttam nem kísérletezni egy időre. Biztos vagyok benne, hogy 10/10-es horrorok vannak odakint, és ha valaki engem kérdezne, ezt és néhány bloggert említenék neki, akik tudnak segíteni.

Ugyanígy, 10/10-es magyar könyvek is várnak ránk odakint, nekünk pedig illik nyitni feléjük. Nem baj, ha nem tetszett, nekem sem tetszett minden magyar könyv, amit olvastam, egyszerűen csak olvasnunk kell, blogger-kötelezettségből.

•  Jó, ha képben vagy

Bloggerként, könyvmolyként és magánszemélyként is fontos, hogy ne csak akkor tudjunk bólogatni, ha azt halljuk, hogy Egri csillagok, de akkor is, ha azt, hogy Mindörökké várni. Az a minimum, hogy körbenézünk a piacon, mik is a mai magyar „trendek” az olvasásban, de ami még jobb, ha bele is olvasunk a friss megjelenésekbe. Ártani nem árthat, ugye?

• Nem hibáztathatod a fordítót a nyelvtanért

Ez az az indok, amit a legjobban szeretek. Biztosan a magyar nyelv és helyesírás mániám miatt van, de képtelen vagyok nem odafigyelni az olvasott könyv stilisztikájára, írástechnikájára, tipográfiájára. Nem tudok elsiklani egy béna szókapcsolat vagy tartalmilag értelmetlen elem felett, azonnal megakad rajta a szemem és van, hogy szabályosan kiakadok, hogy ezt hogy lehetett így papírra vetni. Aki már olvas egy ideje, az látta, hogy engem nem különösebben feszélyez, hogy a kritikám akár maga az író is elolvashatja. Én az a fajta ember vagyok, aki leírja, ha egy könyv kidolgozatlan maradt, nem fogok 5/4-et adni egy történetre (amit amúgy 5/2-nek gondolok) csak azért, mert recenzió volt és az író is magyar. Már csak azért sem, mert általában minden gondolatom alátámasztom, így bízom abban, hogy építő jellegű kritika lesz belőle a szerző számára is.

• Kínos?

Néha eszembe jutnak a régi szép idők, amikor még gimis voltam. Nos, a kötelező olvasmányok szempontjából inkább szégyenteljes évek voltak ezek, mintsem szépek. Valljuk be, középiskolában senki sem olvas. Idő sincs rá, kedvünk sincs és amúgy is, ha egy könyv kötelező, akkor minden diák úgy csinál, mintha fertőző betegséget hordozna minden kötet. Magyar szakos hallgatóként én már pótoltam az elmaradásaim, de már egyetem előtt is úgy gondoltam – függetlenül attól, hogy magyart tanulok – hogy bazi kínos, ha társaságban éppen az irodalom a téma, és én csak azt tudom válaszolni, hogy „Nem tudom, nem olvastam”, „Azt sem olvastam”, „Ó, én gimiben egy könyvet sem olvastam el”. Szerintem néhány oldal igenis belefér mindenkinek egy héten, és őszintén azt gondolom, hogy egyáltalán nem olvasni semmit, az bizony ciki.

A számomra legfontosabbakat azt gondolom, sikerült összefoglalni. Ti miért szerettek magyar szerzőktől olvasni? 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, legközelebb találkozunk!

See u,