Gabriella Eld: Legendák a Bagolyvárosból 1. - Talpig feketében

Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társdalomból. Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.

Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.

Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna...

Nekem is van ám hódom!

!!! SPOILER !!!

Alaska Jones meglehetősen rosszul viseli a bagolyvárosi fényeket és csillogást, így amennyire lehet, kerüli a kontaktust az emberekkel és a tükröződő felületekkel. Éppen élete legeseménytelenebb két hetét tölti a lakásában, amikor egy váratlan pillanatban bezuhan az ablakán egy srác meggyes zokniban és fenekestül felforgatja az életét. Igor - az alak a színes zoknival - sok mindent titkol, ám legalább annyi rejtegetnivalója van Alaskának is. Van tehát két, talpig feketébe öltözött srácunk, ehhez adjatok hozzá egy kis igazságtalanságot, egy terroristát, rengeteg tetkót és pizzát, na meg szupererőt, és máris megkapjátok Gabriella Eld szipiszupi történetét.

"(...) mindent levert, felborított és összetört, a turmixgépektől kezdve az életemig."

Borító!!

Megmondom őszintén, először nem igazán tetszett. Nem az én ízlésemre lett megalkotva ez a borító, de már régóta nem ítélek könyvet külső alapján, így nem volt ezzel semmi baj.
Így olvasás után viszont nagyon tetszik, hogy visszaadja a mindig nyüzsis Bagolyváros színeit és fényeit. Középen az oni maszk is helyet kapott, aminek szintén szerepe van a történetben, és még az adottsággal rendelkezők "közös szemét" is felfedeztem rajta, úgyhogy azonnali hatállyal visszavonom a nem tetszik-et. Nagyon is tetszik, sőt!

"Főszereplőnek lenni szívás."

A történet számomra olyan volt, mint amikor elkezdek egy sorozatot, aminek húszperces epizódjai vannak, és meg kell állnom az első után. Nagyon rövidnek éreztem és nagyon szeretném tovább olvasni. Mindig azt gondolom, hogy 150 oldalban nem lehet jól kibontani egy cselekményt. Lol, dehogynem. 

A Talpig feketében cselekménye pontosan olyan, mint Bagolyváros: nyüzsgő. Másfél-két nap alatt lezajlik a cselekmény, így egymást érik az izgalmasabbnál izgalmasabb akciók, verekedések, elrablások és menekülési manőverek. Nagyon élveztem, hogy kivételesen nem voltak mellébeszélő bekezdések, hosszú leírások és ismertetők, csak jöttek és jöttek az események, én pedig igyekeztem lépést tartani velük. 

"- Jobban van, Herr Jones? - kérdezte, nekem meg csak az járt a fejemben,

hogy mostantól mindig így akarom hívatni magam."

Maga a történet is nagyon tetszett. Telis tele volt titkokkal, hazugsággal, cselszövéssel és veszélyekkel. Az Impérium egy olyan hely, ahol ha adottsággal születtél, akkor nem illesz a társadalomba. Mindenkit, akiről kiderül, hogy különleges képessége van (pláne, ha még használja is), elhurcolnak és mindenféle sötét és fájdalmas módszerrel megszabadítják ettől az ajándéktól. Ez azért elég izgi, nem? Viszont amit a legjobban imádtam, az az, hogy hiába volt jónéhány szereplőnknek adottsága, mégsem bizonyult mindegyik hasznosnak. Egyedi volt, nem láttam még olyan szupererőt könyvben, ami nem tudta volna megmenteni az emberiséget. Így nagyon különleges képességeket sikerült felsorakoztatni, mint például a bőr megszilárdítása vagy a lélegzés a víz alatt. Elgondolkodtam, én milyet szeretnék, de még mindig tartom azt, hogy illuzionista akarok lenni. Nincs menőbb dolog a szemfényvesztésnél. Punktum.

"Azt kívántam, bárcsak a bátorságom is olyan nagy lenne, mint a szám."

A két főszereplőnket, Alaskát és Igort nagyon bírom. 

Alaska az elején nagyon kis fura figura, de aztán rájövünk, hogy a különcségének is megvan az oka, és nagyon szimpatikussá válik. Igor meg amolyan "a jég hátán is..." alak, mindent túlél, és bárhonnan kiszabadul, csak adnunk kell neki egy kis időt, amíg átgondolja, hogyan és merre meneküljön. 

Funfact: a szomszédom csodaszép labradorját is Igornak hívják.

Funfact no2: a barátom is imádja a színes zoknikat.

Elhihetitek, hogy hamar megkedveltem a srácot. 

"Ismét rádöbbentem, hogy ezek a Blankenschwifték egy külön állatfaj.

Gyönyörű faj, de kiszámíthatatlan és életveszélyes."

Mindkettejüknek nagyon nehéz gyerekkora volt, túl hamar kellett felnőniük és felelősséget vállalniuk. Nagyon örültem az utolsó néhány oldalnak, már most nagyon jó érzéssel tölt el, hogy nem szakadnak el egymástól. Tudtam én, hogy bromance lesz ebből! 

A történet váltott nézőpontú, ráadásul tényleg minden fontos szereplő kapott hangot, így sokkal bennfentesebbek lettünk mi is. Hol a két fiúval, hol Igor nővérével, hol pedig a terroristával gondolkodhattunk együtt, igazán izgalmas volt. 

A hódomat azért még megmutatom Nektek:

Mindent összevetve tehát ez egy ötcsillagos, egydélutános akcióbomba, nagyon ajánlom mindenkinek, aki szuperhősködne egy kicsit, imádni fogja a két srácot, akik megmentik egymást és az Impériumot: talpig feketében, Alaska egy piros napszemüvegben, Igor pedig egy meggyes zokniban. 

Nagyon köszönöm a recenziós példányt a Főnix Könyvműhelynek, a hódot pedig Gabriella Eldnek!

Teszek IDE egy moly.hu-s linket, ha még nézelődnétek, INNEN pedig be is szerezhetitek a kötetet, ha megtetszett!

INNEN pedig tessék elnavigálni a Prológus magyar hetére! 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, holnap délelőtt ismét jelentkezem!

Jó éjt,