Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!

Erzsébet Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony... Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos - többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.

Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.

Miután elolvastam a Puszi, Erzsi!-t, azt hiszem, megállapíthatom, hogy Erzsi a földkerekség legelőkelőbb cicája, Gergely pedig a világ legnyomibb gazdija. (Erzsi mondta, nem én!)

Mindig valahogy nehézkesen indulok neki az olyan könyveknek, amik nem egy összefüggő történetet mesélnek el, hanem csupán epizódokat mutatnak valaki életéből. A Puszi, Erzsi!-nek is úgy indultam neki, hogy nem tudom mennyire fog tetszeni, habár a cicákat nagyon szeretem.

Aztán, azért is voltam különösen kritikus olvasó, mert világ életemben gazdi voltam, mindig - tényleg mindig - volt valamilyen háziállatom: kutya, teknős, pinty, papagáj, tengerimalac, nyúl, fehér egér (weird, I know), mégis legtöbbször talán cicagazdi... khm, szolga voltam. A sok házimacska mellett volt egy nagyon-nagyon öntelt Maine Coon cicám is, így tökéletesen tudom, hogy milyen szokásai vannak egy Erzsi-féle macskának és abszolút jártas vagyok a szolgaságban is. Éppen ezért, ha Gergely túltolta volna a macskaságot a történetben, az biztos zavart volna, de örömmel jelentem, hogy nem tette, én pedig imádtam érte.  

Egy dolgot már az elején tisztázzunk: én az oroszlánnak vagyok a rokona,

ti pedig a majmoknak. Így tessék olvasni ezt a könyvet!

Erzsi, az Észak-budai Vadászkörzet Cinegemadár Szakosztályának elnök asszonya, egy igazi úri nő. A Puszi, Erzsi!-ben pedig éppen őfelsége kicsit sem átlagos mindennapjairól olvashatunk, melyben bőven fogunk találni tonhalat, szőnyegre hányást, macskaszőrt és az emberiséget teljes mértékben lenéző gondolatokat. 

Erzsébet története nagyon-nagyon szórakoztató és mókás volt, sokszor felkacagtam olvasás közben. Abszolút el tudom képzelni, hogy ténylegesen ilyen gondolatai vannak a cicáknak, főleg az olyan elnöki egyedeknek, mint Erzsi. 

"Nekem ne dirigáljon, aki egyévesen még csak szemezett a bilivel,

amikor én már hathetesen szobatiszta voltam..."

A történet több, rövid epizódot mesél el, amik habár kapcsolódnak egymáshoz, mind más-más mókás sztorit rejt. Bónusz! Illusztrált a kötet, úgyhogy külön jár érte egy ováció, mert imádom az illusztrált könyveket! Nagyon tetszett, hogy amikor Erzsi volt a beszélő, az emberek egész világát macskaszemmel néztük: Őfelsége számára a hordozó maga volt a börtön, az állatorvost pedig cicászatnak hívta. A kétlábúakról is megvolt a maga véleménye, amit gazdag macskaszókincsével minden fejezetben az olvasó tudtára is adott. El ne feledjük, hogy mi a majmok rokonai vagyunk!

"Ha mindenki olyan szép lenne, mint én, nem tűnnék ki közületek a szépségemmel."

A Puszi, Erzsi! egy nagyon könnyed és nagyon szórakoztató délutáni olvasmány, amit az égvilágon bárki a kezébe vehet, aki egy kis önfeledt nevetgélésre vágyik. Én nagyon szerettem és szívből ajánlom mindenkinek, olvassatok csak a leendő elnök asszonyunkról, hiszen ki tudja, mikor jön el az ő ideje!

Moly.hu-s adatlaphoz kattintsatok IDE. Nagyon szép hétvégét kívánok Nektek!

Puszi,