Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve

Elbűvöl.

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő - még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb -, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján - álmában viszont igen. 

Jaj, de szerettem ezt a történetet!

Tudjátok, hogy indult az évem az olvasás terén... hát a Mikrofonpróbával, ami (mint kiderült) nem az én ízlésemre lett kitalálva. Aztán jött az Obsession, amit szintén nem szerettem annyira, hogy ne tudjam bármikor abbahagyni. Már-már vonakodva álltam neki a következő könyvnek, a Silbernek. És végre, végre, végre egy könyv, amit nehezemre esett letenni. 

!!! SPOILER !!!

Nem veszélyes, de azért lelövök egy-két poént. Én szóltam!

Történetünk főszereplője, a tizenöt éves Olivia Gertrude Silber - inkább csak Liv -, egy olyan lány, akinek mindig igazán élénk álmai voltak. Ahogy a fülszöveg is elárulja, egyszer egy temetőbe álmodja magát, ahol négy idegen sráccal találkozik, majd pedig titokban végignézi a fiúk "ördögűzését" is. Sokáig nem tudja elfeledni ezt az élményt, valamiért különlegesebbnek és fontosabbnak tartja a korábbi álmainál. 

Gyanúja - miszerint valami rejtélyes dolog áll az álom mögött - beigazolódni látszik, hiszen első nap az új iskolájában ismét találkozik a négy idegennel. Bizony, ezek a szédítően jóképű és menő fiúk léteznek a valóságban is! Hab a tortán, hogy egyikük, Grayson Spencer, annak az Ernest nevű pasasnak a fia, akibe Liv édesanyja beleszerelmesedett és akivel össze fognak költözni.

Liv egyre jobban meg akarja ismerni a fiúkat, és habár újdonsült mostohabátyja óva inti, ha rejtélyek feltárásáról van szó, Liv megállíthatatlan. 

"És a titkok természetéhez egyébként is hozzátartozik, hogy egy kicsit veszélyesek."

A könyv borítója nagyon szép. Nem az a lélegzetelállítóan szép, sokkal inkább kreatívan szép. Értitek, amikor tökéletesen illik a történethez, titokzatos és látni rajta, hogy valami rejtélyes és izgalmas van alatta. Külön öröm, hogy a trilógia többi része is hasonló stílusban készült, így megegyeznek, mégis különböznek kicsit. 

A történet szerintem nagyon könnyed, érdekes és izgalmas. Szeretem az olyan könyveket, amikbe csak belekezdek és úszom az árral, nem állok neki összeesküvés-elméleteket szőni olvasás közben és nem próbálom meg kitalálni a befejezést sem. Na a Silber pontosan ilyen: csak olvasom, és nagyon-nagyon jól szórakozom közben. Mivel már ily öreg vagyok (lassan huszonkettő), sokszor úgy állok neki egy Young Adult történetnek, hogy háát, én ezt lassan kinövöm, vajon így is ugyanannyira fog tetszeni? A Silber főszereplője mindössze tizenöt éves, és a fiúk is maximum tizennyolc évesek. Fennállt a veszély tehát, hogy nem tudom annyira átélni ezt a történetet, mint a szereplőkkel egyidős vagy közel egyidős olvasók. A Silber esetében azonban ez egyáltalán nem volt zavaró, igazából ügyet sem vetettem arra, hogy ki hány éves, a történet szempontjából szerintem lényegtelen, így az olvasó is hamar megfeledkezik róla.

"- Úgy fest, mint egy magánklinika drogfüggő milliomosgyerekeknek - súgtam oda Graysonnak.

- Olyasmi is - felelte Grayson."

A szereplőket hamar megszerettem, majdnem mindenkivel összebarátkoztam, talán csak Jasper és a főgonosz Anabel volt az, akit nem nagyon kedveltem. 

Liv és Mia mindketten szókimondó, detektív lányok, akik imádnak mindent kideríteni, és mindenről tudni. Mindig ezernyi kérdésük van, amikre azonnal választ akarnak kapni. A testvérpárnak meglehetősen nehéz gyermekkora volt, hiszen nyolc éven belül hatszor költöztek, és nem városon belül. A világ legkülönbözőbb országaiban éltek már, azonban sosem tudtak hosszú időre megállapodni egy helyen. Így Liv is megtanulta, hogy nem szabad túlságosan kötődnie semmihez és senkihez, mert bármikor eljöhet a nap, amikor el kell köszönni. Mókás volt olvasni, ahogy ő maga is meglepődött, amikor rájött, hogy igenis bele fog zúgni Henrybe. Nagyon bátor és vakmerő lány, aki páratlan humorral és iróniával rendelkezik, így az olvasó is jókat kuncog a megszólalásain.

"Jasper, Henry és én figyeltük, ahogy üdvözli a lányt.

- Barátságtalan arcpuszi kategória - állapította meg Henry.

- Pont ilyet szoktam adni Gertrude nénikémnek üdvözlésképpen - mondtam."

A srácok pedig... Nos, mindenki ismeri az iskola folyosóin lassított felvételben közlekedő, angyalarcú fiú jelenségét. Na, ezt szorozzátok meg néggyel, és meg is kapjátok a Henry Harper, Grayson Spencer, Arthur Hamilton és Jasper Grant kvartettet. 

Jasper buta, mint a tök. Talán ezért, nem tudom, mindenesetre nem lett túl szimpatikus. Folyton hülyeségeket beszélt, amik nem is voltak annyira viccesek. Szolgáljon támaszul a jó öreg mondásnak, miszerint a külső nem minden. Hallod, Jasper?

Graysont sem kedveltem az elején, csakúgy, mint Liv. Aztán, ahogy a lánynak bebizonyította, hogy nem ő a rosszfiú, úgy az olvasónak is, úgyhogy végül megszerettem ezt a fiút is. Plusz, félhomályban karamellás cukorka színű a szeme, amit nagyon megnéznék élőben.

Arthur veszi fel a legeslegmenőbb srác szerepét a történetben, ő a kosárlabdacsapat kapitánya és minden lány vele szeretne menni az Őszi bálra is. Kedveltem ugyan, mégis valahogy éreztem, hogy vaj van a fején. 

Nem kérdés, hogy Henry lett a kedvencem. Nagyon aranyos, őszinte és vicces srác, tuti kiakadtam volna, ha nem ő lesz Liv szerelme. 

"És tényleg arra gondoltam az előbb, hogy a haja ebben a fényben olyan, mintha színaranyból fonták volna? De hiszen ez... hányingerkeltő."

A világfelépítés habár könnyen követhető és egyszerű, mégis nagyon tetszett. Nem emlékszem, hogy olvastam már olyan történetet, ami az álom témát dolgozta fel. Kerstin Gier viszont nagyon kreatívan megtette ezt. A kedvenc elemem határozottan az, hogy egymás álmaiba ajtókon keresztül juthattak be a szereplők, és minden ajtó máshogy nézett ki a tulajdonos személyiségétől függően.

Eltöprengtem, vajon az én ajtóm hogy nézne ki. És a tiéd?

"Sehol nem ismerheted meg jobban az embereket, és sehol nem tudhatsz meg többet a gyenge pontjaikról és titkaikról, mint az álmaikban."

Azt hiszem, nagyjából ennyit szerettem volna mondani a Silberről. Nekem tényleg nagyon-nagyon tetszett, és igazából bárkinek szívből ajánlom, ne aggódjatok azon, hogy a szereplők nagyon fiatalok, higgyétek el, fel sem fog tűnni! Nagyon könnyű, szórakoztató olvasmány, amitől mindannyian azt kívánjuk majd, bár kalandozhatnánk mások álmaiban. 

Hálásan köszönöm ezt a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak, szuper élmény volt!

Nagyon szép estét kívánok Nektek, hamarosan újra találkozunk!

Sziasztok,