Kedvcsináló idézetválogatás #1 - Holly Bourne: Normális vagyok?

Kedvesek!

Megint miniprojektezünk Prológuson, így ez a hétvége főleg a Menő Könyvek egyik újdonsága, a Normális vagyok? köré épül. Én már olvastam a könyvet, azonban még mielőtt látnátok az értékelésem róla - ami btw vasárnap érkezik - arra gondoltam, hogy megosztok veletek néhányat a kedvenc idézeteimből, megszólalásaimból és párbeszédeimből a kötetből, hogy meghozzam a kedveteket az olvasáshoz!

Van valami abban, ha megosztasz valakivel egy fülhallgatót.

Ez valami új volt. Valami nagyon jó. 

(...) meg kell változtatnunk azt, amit a mentális betegségekről gondolunk.

Francba a logikával, túl fantáziátlan!

Mert a szerelem azt is jelenti, hogy valaki elfogad úgy, ahogy vagy, feltétel nélkül;

mintha csak kapnál egy hatalmas "jól csinálod" matricát az univerzumtól (...)

Ez pedig így működik, igaz? Tetszel nekik, ők is neked,

meg akarnak csókolni, és randizni kezdtek. Ugye? 

Azt hittem, egymásba szerettünk... miközben csak én szerettem belé.

Néha a klisék is segíthetnek.

A lányoknak kéne irányítani a világot!

Amúgy meg normális, hogy minden fiúba belezúgok, aki érdeklődést mutat irántam? 

Ha szuper vagy, valld be, hogy az vagy.

A remény egy mentális állapot, nem igaz?

Önmagában az a név, hogy Teddy, arra késztet, hogy bele akarjak olvadni vele a világ legnagyobb ölelésébe.

Mi vagyunk saját magunk legnagyobb ellenségei. 

Olyan sok minden vész el, amikor elveszíted önmagad. 

Mert az emberek ilyenek (...) Ők maguk sérültek, ezért másokat bántanak. 

Ez úgy fog hangzani, mint egy szerencsesüti-bölcsesség, de először neked kell szeretned magad, mielőtt azon kezdesz aggódni, mások szeretnek-e.

Nincs olyan, hogy "normális", Evelyn. Egy szellemet üldözöl. 

Nemsokára pedig kiderül, mit is gondolok Holly Bourne történetéről! Vasárnap tehát érkezem a Spinster Club 1. értékelésével, addig is, jók legyetek!

Puszi,