Kedvcsináló idézetválogatás #2 - Jessica Townsend: Nevermoor 1. - Morrigan Crow négy próbája

Halihóó!

Mivel az előzőt is szerettétek - úgy tűnik, szerettek idézeteket olvasgatni - ezért hoztam nektek egy kedvcsinálót a legújabb kis szívemcsücskéhez, a Kolibri Kiadó gondozásában megjelent Nevermoor 1.-hez is.

Csudálatos időtöltést kívánok mindenkinek! Értitek, csudálatos, lol.

Isten hozott Nevermoorban!

- Otthon még a borítékot sem nyalhatom meg.

Mr. Jones ezen jót derült,

- Sajnos azt nem ígérhetem, hogy a Squall Vállalatnál lesz lehetősége borítékot nyalni.

Az igazság, amit ő és minden megátkozott gyerek tud mélyen belül, ami a szívükre lett tetoválva: Napszálltakor meghalok.

Ha az emberek nem összerezzennek, amikor belép valahová, hanem elmosolyodnak. Ez volt az egyik kedvenc ábrándja. 

- Ideges vagy? (...) Értem, persze, hogy az vagy.De ez így is van rendjén. Ez az idegesség napja.

- Kösz, ettől sokkal jobban érzem magam. 

- Komolyan?

- Nem.

Morrigan és Martha épp szalvétahattyúkat hajtogattak. Martha hattyúi tökéletesek voltak, mintha bármelyik pillanatban felszállhatnának. Morrigané inkább részeg, dühös galamboknak tűntek.

Muszáj bámulni? (...) Én itt mosakszom éppen. Emberek, eh. 

Mindenszentek éjjelén, amikor élők és holtak között a legvékonyabbak a falak. 

- Mióta félsz az öregasszonyoktól?

- Amióta csatornákból kiabálnak hozzám.

Nem jó azzal viccelődni, hogy valaki a Csudamíves barátja.

De nem apró volt, hanem nagy. Egy nagy ígéret. Család, odatartozás és barátság ígérete.

Arra az esetre, ha ez nem lenne elég meggyőző, fent van már a teljes kritikám is a blogon, csak katt IDE! 

Later,